Dokumentumok Újpest történetéhez 1840-1949 - Budapest Törtenetének Forrásai. Kerületek, városrészek: Újpest (Budapest, 2001)

BEVEZETÉS

temetésekor az elszabaduló indulatok több halálos és sebesült áltozatot követeltek. Valószínűleg ez is visszatartotta az elöljárókat minden népszerűtlen adóemelési kezdeményezéstől. Jellemző, hogy amikor az 1890-es években a konjunktúrának és az építkezés fellendülése folytán kiszélesedett házbéradó-alapnak köszönhetően a bevételek lehetővé tették volna a mindég zilált háztartás konszolidálását és a legégetőbb infrastrukturális elmaradások némi pótlását, a képviselőtestület inkább a községi pótadó kulcsának erőteljes leszállítása mellett döntött. 1897-ben, a kedvező pénzpiaci helyzetet kihasználva, Újpest felvette az első jelentékeny, 1 millió forintos beruházási kölcsönt, melyet elsősorban útburkolásra, járdaépítésre, valamint az új községházára

40 szándékoztak fordítani. A konjunktúra azonban hamarosan kifulladt, a kölcsön törlesztése a vártnál nagyobb mértékben terhelte a szűkülő bevételeket. Ebben a helyzetben a kölcsönalapot, az eredeti célok rovására, rendszeresen igénybe vették a városi költségvetés kisegítésére, hogy a pótadót csak mérsékelten kelljen megemelni.

41 A vagyontalanság, az állandó filléres gondok, a házbirtokos-iparos-kereskedő polgárság pillanatnyi érdekeinek uralma, a községi szervezet szűkös keretei között dolgozó, rosszul fizetett, kedvetlen tisztviselői kar demoralizálóan hatott a község vezetésére. Az elöljáróság működése az 1870-1880-as években - botrányok sorozata.

42 1889-ben végül egy nemrég Újpestre költözött, a helyi klikkharcok felett álló férfiút választottak bíróvá Tanos Pál, a pannonhalmi apátság egykori főerdésze személyében. Tanos nyakas következetességgel, a kialakult összefonódásokra és személyes érdekekre való tekintet nélkül igyekezett megteremteni a rendezett, átlátható önkormányzati működés feltételeit, ami alapja lehet a tudatos községfejlesztés megindításának. 1896-ig győzte a szélmalomharcot, amikor, kudarcát belátva, elfogadta az újonnan létesített állami anyakönyvvezetői állást. A bírói működését végigkísérő vádaskodások és feljelentések azonban új pozíciójában sem hagyták megmelegedni, 1898-ban fegyelmi elmarasztalással kellett távoznia Újpestről. 39 Az események részletes előadását lásd Ugró, 1932. 47-51. p. és Újpest történte. Szerk.: Bokor László. Bp., 1969. 57-73. p. 40 Lásd a 21. sz. dokumentumot jelen kötetben. 41 Ugró, 1932. 325-329. p. 42 Erre példaként lásd a kötet 15. sz. dokumentumát; v. ö. Újpest története. Szerk.: Bokor László. Bp., 1969. 70-86. p. 38