Aggházy Kamil: Budavár bevétele 1849-ben I. - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2001)

A BUDAI HADJÁRAT - Előzmények általában és Komáromban - Komárom felmentése után Bécs ellen vagy Budára? A feldunai hadsereg hadműveleti helyezete. Április 14. befolyása a döntésre

A megbeszélés résztvevői, beleértve az egyébként mindig opportunus Klapkát is, megegyeztek abban, hogy a belpolitikai helyzet sem alakult kedvezően a hadse­regre nézve. Ebből azonban nyíltan senki sem vonta le a végső következtetést. Egyedül Görgeiben derengett egy akkor még ki nem forrott akarat, inkább csak szándék, melynek kivitelére terve még nem volt s úgyszólván csak az ösztöne dik­tálta azt, miszerint földrajzi értelemben is jobb volna Debrecenhez közelebb jutnia, hogy ott kezdeményező lépéseket tehessen, illetve, hogy ezekhez a talajt előkészít­se. Bármennyire is biztatták többfelől, 155 hogy az ügy érdekében még az erőszaktól se riadjon vissza, ezt a gondolatot elejtette s helyette valami olyanba fogott, amihez sem egyénisége nem illett, sem politikai felkészültsége, sem pedig talaj a s azon erő­sen álló, megbízható pártja nem volt} 56 Ugyanennek az ügynek az érdekében vál­lalta el a hadügyminiszteri tárcát is, amivel céljaihoz közelebb jutni remélt, a való­ságban azonban újabb bonyodalmak forrását nyitotta meg. Kossuth ugyanis, aki ily módon akarta a győzelmei révén túl népszerűvé vált hadvezért serege éléről el­vonni és Debrecenbe hivatva maga mellett ártalmatlanná tenni, szívesebben látta volna, ha az akkor szerinte még könnyűnek látszó budai győzelem pálmáját is más szerzi meg. Ezért csalódottan, sőt ingerülten fogadta Görgeinek azt a megoldását, melyre ő nem számított: hogy a budai hadjárat idejére csak helyettest küld Debre­cenbe. Ezt a formailag és közjogilag is önkényes intézkedést Kossuth kifogásolta s a dolgon még az is csak keveset enyhített, hogy a helyettesül kiszemelt Damjanich tábornok az útbaindulás küszöbén szenvedett szerencsétlen lábtörése folytán a hadügyminisztérium helyett a betegszoba lakója lett s hogy a másik helyettes, Klapka tábornok, Kossuth ízlésének az előbbinél inkább megfelelt. Kossuth ki­játszva érezte magát, amikor Görgei kezében mostantól fogva, az eddigi feldunai hadsereg fővezéri hatalmán kívül az egész magyar haderőre kiterjedő hadügymi­niszteri hatáskört is tudta, melyet [Görgei a] maga választotta és irányította ember­155 Mások erőszakra biztatták. Lásd: Molnár Ferdinánd alezredes április 18-i és 27-i le­velei. Közli: Steier Lajos 214-217. és 252-254. o. - [A két okmányról azóta kide­rült, hogy utólagos hamisítványok, amelyeket Molnár 1849 őszén, a zsákmányolt magyar iratanyag rendezése közben csempészett be az iratok közé. Hermann Ró­bert: Molnár Ferdinánd alezredes memorandumai. Adalékok az 1849. április 14-i trónfosztás fogadtatásának történetéhez. Magyar Tudomány, 1993/11. 1403-1411. o. - A szerk.] 156 Dédesi mandátumát azonban Szemerének köszönhette. Szemere levelét közli Steier Lajos 330. o.; Katona: Budavár 475. o.; Szemere Bertalan 486. o. 98

Next

/
Thumbnails
Contents