Aggházy Kamil: Budavár bevétele 1849-ben I. - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2001)
A BUDAI HADJÁRAT - Előzmények általában és Komáromban - Komárom felmentése után Bécs ellen vagy Budára? A feldunai hadsereg hadműveleti helyezete. Április 14. befolyása a döntésre
Bánnily furcsán hangzik is, majdnem okosabb volt nem túlságosan győznünk, mert ez egész Európát ellenünkfordíthatja, inkább ügyesen és mérséklettel oda terelni a dolgot, hogy az ellenséggel, melyet nem kényszerítünk bele a legszélsőbb ellenállásba, valamely méltányos megegyezés lehetőségét teremthessük meg. Bécs olyan zsákmány lett volna számunkra, s a Habsburg-dinasztia megalázása olyan túlgyőzelem, melyet nem akarhattunk, mert nem is tudhattunk megemészteni, illetve kivívni. Az ellenség fővárosának elfoglalása helyett mégiscsak jobbnak látszott saját fővárosunk visszafoglalására törekedni, már csak azért is, mert ez a siker rokonszenvesebb és eltűrhetőbb siker az ellenünk összefogó európai kormányok előtt, mint az általuk kímélni óhajtott Bécs elfoglalása. A stratégia örökérvényű elvei szerint, melyek a magasabb állampolitikai és nemzetközi politikai szempontokat nem hagyhatják figyelmen kívül, ez volt a kívánatosabb} 5 ^ De katonai szempontból is egyszerűbb és tiszta helyzet teremtésére alkalmasabb volt a saját főváros visszavívása s vele a már kifejtett előnyök megszerzése. Ha idegen beavatkozás ezt fel nem borítja, akkor egy méltányos békekötés lehetősége nincsen kizárva. Ellenkező esetben az általunk túlságosan veszélyeztetett Ausztria s vele az európai egyensúly megvédése, ennek érdekében pedig a legközelebbről érintett államnak az „arbiter mundi" szerepében való beavatkozása az eddig elért összes sikereket kockára teszi. 154 * 153 A világháború erre is a klasszikus példák egész sorát tárja elénk. Köztük a legismertebb Németországnak a búvárhajó harc kérdésében elkövetett hibája, mely valósággal kihívta maga ellen az Észak-Amerikai Egyesült Államok amúgy is fenyegető harcba lépését s vele más államok semlegességének megszűnését is. 154 Emlékeztetek a már említett bolgár-román példára. Nyilvánvaló volt, hogy az orosz beavatkozással szemben már nem tudnánk sokáig megállani. De még ennek a küzdelemnek az esélyeit is csak az javíthatja meg számunkra, ha hadseregünket nem a messzi külföldre visszük, hanem központiasan az ország belsejében csoportosítjuk, vagyis az osztrák határt megfelelő erővel megfigyeljük, föerönket pedig az ország legnagyobb táborvára körül, minden irányban való alkalmazásra készen tartjuk. Ha azonban mi a helyzet parancsát félreértve, Ausztriában akarunk a Habsburgoknak diktálni, - feltéve, hogy ez egyáltalán sikerül, - ne csodálkozzunk afelett, hogy távollétünkben, tehát ellenállásunktól menten, hazánkba kényelmesen besétál a világbíró, az orosz. 97
