Aggházy Kamil: Budavár bevétele 1849-ben I. - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2001)

A BUDAI HADJÁRAT - Előzmények általában és Komáromban - Komárom felmentése után Bécs ellen vagy Budára? A feldunai hadsereg hadműveleti helyezete. Április 14. befolyása a döntésre

tük most már valamennyire biztosítottnak látszik, a győzelmek után Magyarország államjogi helyzetének és alkotmányának megváltoztatását sem ítélték lehetetlennek. Egy héttel az isaszegi győzők április 7-i gödöllői díszmenete után, a debreceni Nagytemplomban kimondották az uralkodóház trónfosztását és az Ausztriától való elszakadást. Igaz, hogy válaszul a március 4-i kremsieri alkotmányra, amely Magyarországot történelmi alkotmányától megfosztva s az osztrák koronatartományok közé sorolva, így, papíron akarta megoldani azt a nagy problémát, amelyre kardja nem volt képes. A kérdés lényegével nem foglalkoznánk, ha nem volna közvetlen köze Budavár ostromához. De van, mert kihatott a katonákra és vezérük elhatározására, akik az ország területi épségéért és alkotmányáért harcoltak. Hiszen a magyar haderő, mely a régi császári-királyi haderő magyar csapataiból alakult, s amely az újonnan felállított honvédcsapatok szervezőit, kiképzőit és vezetőit adta, mostanáig V. Ferdinánd magyar királyt vallotta legfőbb hadurának s az ő nevében harcolt a személyében azonos I. Ferdinánd osztrák császár ausztriai csapatai ellen. A neki tett hűségeskü hatálya mostanáig csorbítatlanul állott fenn s a hadsereg tagjai szentül hitték, hogy miként azt a váci proklamáció merészen és őszintén kifejezte, az uralkodó alkotmányos jogait ők értelmezik helyesen s védelmezik kötelességszerűen ama volt fegyvertársaik ellen, kiket az uralkodó jobb belátása és akarata ellenére, a mögötte intézkedő kamarilla állított velük szembe. Továbbra is őt tekintették uralkodójuknak, nem vették tudomásul I. Ferenc József javára történt lemondását, s abba is beleélték magukat, hogy I. Ferenc József ellen V. Ferdinánd nevében harcoljanak. Ebben megnyugodtak, s ezzel áltatták magukat a hadsereg mindazon tagjai, akikrégi esküjükre emlékeztek. A szélsőségek felé tartó politikával szemben ez volt a hadsereg hivatalos álláspontja s ez vette elejét egy nagyobb szakadásnak, mely valóban polgárháborúra s a magyar ügy időelőtti gyászos bukására vezetett volna. Ez a hadsereg, mely dicsőségkoszorúzta útján sem tántorodott meg s továbbra is követni akarta a katonai észjárás annyira kielégítő vezérgondolatát, a Függetlenségi Nyilatkozat hírérére valósággal megzavarodott. Mindenki érezte, hogy ez a nyilatkozat, bármennyire is fejezte ki az akkori viszonyok közt nem csodálható elkeseredésnek s a belőle folyó törekvéseknek maximumát, meglepetésszerűen rántotta ki lába alól azt a biztos talapzatot, melyet számára az eskü jelentett. Egyesek azonnal levonták a konzekvenciát. Gáspár András tábornok, a VII. hadtest parancsnoka nyugalomba vonult. Mészáros Lázár hadügyminiszter a tárcájáról lemondott. A csapatok tisztikarai izgatottan tanácskoztak s a jövő esélye93