Aggházy Kamil: Budavár bevétele 1849-ben I. - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2001)
A BUDAI HADJÁRAT - Előzmények általában és Komáromban - Komárom felmentése után Bécs ellen vagy Budára? A feldunai hadsereg hadműveleti helyezete. Április 14. befolyása a döntésre
tábornok csapatai elől, ki március végén Péterváradot felmentette, az alsó Dunán túl, Szlavóniába szorult. Ugyanoda vonult Jellacic hadteste is. Puchner Antal altábornagy erdélyi hadteste mely első sikerei után már a szorongatott Temesvár felmentésére indulva, a magyar déli hadsereg hátát veszélyeztette Alekszandr Lüders orosz hadosztályának támogatása ellenére, Bemtől megveretve, Oláhországba 132 szorult ki. Északkelet-Magyarországot 10.000 főnyi hadtestével Henryk Dembinski altábornagy tartotta a kezében. A Komáromot ostromló Simunich altábornagy a Nagysallónál már vereséget szenvedett Wohlgemuth altábornagy nyomában Pozsony felé, a Weiden táborszernagy parancsnoksága alatt Budapest körül állott császári főerő Győrön át ugyanoda tartott. A szűkebb értelemben vett Magyarországon tehát, kivéve a császári kézen levő Temesvárt és Aradot, Erdélyben pedig Gyulafehérvárt, a magyar hadsereg fölényes központi helyzetében az egész országra kiterjesztette hatalmát. Az említett várak megfelelő erejű magyar seregektől körülzárva, úgyszólván ártalmatlanok voltak és csupán idő kérdése volt az, hogy mikor kerülnek magyar kézre. Egyedül a budai vár volt az a — nem annyira mint vár, hanem mint nagymennyiségű védőeszközzel ellátott helyőrség -jelentékeny, erős pont, amely Weiden kivonulása után Heinrich Hentzi tábornok 5000 főnyi védőrsége kezében, nemcsak az ország fővárosán uralkodott, hanem a két helyen áthidalt Dunán s a szolnokváci vasútvonalon is, amivel a tovább nyomult hadsereg hátterületére is torzító, elválasztó, sőt bénító hatást gyakorolt. A Pozsonynál gyülekező Welden-hadseregen és az Eszék felé tartó Jeliacic-hadtesten kívül valóban csak ez volt az, amely a feldunai hadsereg további számvetésében, mint el nem hanyagolható mennyiség szerepelt. * A császáriak helyzetére és vereségük mértékére jellemző, hogy Budát mégsem adták ki a kezükből. Ezt csak akkor tették volna, ha a közeljövőben való visszatérés lehetőségének reményét is feladják. Mert különben nem szoktak ilyen erőket egyszerűen feláldozni. Annál kevésbé, mert hiszen ez rendszerükhöz tartozott. Szó sincs róla, hogy ez a - egyébként nem oly kivételesen szellemes, de ez esetben sze132 Havasalföldre. 85
