Aggházy Kamil: Budavár bevétele 1849-ben I. - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2001)

ELŐSZÓ

ismerünk. Különösen érezzük ezeknek a hiányát ma, amikor az események színhelyén való tájékozódást már annyira megnehezíti a város arculatának megváltozása. * Meg kell még emlékeznem arról, hogy mily nehézségeket jelent a hazai kutatók számára az, hogy az ország területén létező levéltárak anyagáról legalább egy nagy vonásokban tájékoztató jegyzet nem áll rendelkezésre. Hiszen fizikailag lehetetlen, hogy a kutató olyan kérdéssel is alkalmatlankodjék hazánk összes levétárainál, hogy van-e a budai ostromra vonatkozó anyaguk? Holott ha tudná, hogy melyikben van, egyenesen oda fordulhatna. Nem kevesebb nehézséget jelent az, hogy még azokban a levéltárakban is, ahol ily anyag kétségtelenül van, kellő segédletek híján csak hosszadalmas keresés és sok okmány felesleges átböngészése után juthat eredményhez. Az egyik levéltárban 15 évvel ezelőtt néhány használható okmányra akadtam, melyeket akkori szükségleteimhez képest csak kivonatoltam. Most, amikor teljes másolatra lett volna szükségem, azokat már nem lehetett megtalálni. Az eltűnt okiratok közé sorolható Hentzi tábornok május 21 -én reggel saját kezűleg írt utolsó parancsa, melyet a 80-as években Giergl Győző, volt 1848—49-i honvéd főhadnagy, később honvédelmi miniszteri számtanácsos még üveglapok közé ragasztva őrzött s mely azóta örökösei birtokából elkallódott. Rochlitz Kálmán 1848—49-i honvéd százados mint emigráns, Ausztráliában három kötetben dolgozta fel naplóját. 1869-ben, ott bekövetkezett halála után, a kézirat hazakerült. Görgey István, de mások is használták és idézték. Ez a „Görgei s Hauptquaertier" című munka sok használható és érdekes adalékot tartalmaz az egyes események lefolyásáról és a főhadiszállás kulisszatitkairól. Bár éppen Budavár ostroma idejéből ilyen idézetet nem olvastam, feltehető, hogy Rochlitz erről az időről is készített feljegyzéseket. Természetesen megpróbáltam a kézirathoz férni, mivel pedig sajnálatos módon az erre hivatkozók egyike sem jelölte meg azt, hogy a kéziratot hol őrzik, az összes tekintetbe jöhető levéltárakat és a Rochlitz-család tagjait végig leveleztem, hogy nyomára akadjak. Legnagyobb sajnálatomra ez nem sikerült s így ki tudja, hogy müvem mily érdekes adatokkal maradt szegényebb? De még a sajnálatnál is nagyobb az az aggodalom, hogy ez a rendkívül becses kézirat elkallódott, sőt esetleg megsemmisült. 54