Aggházy Kamil: Budavár bevétele 1849-ben I. - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2001)
ELŐSZÓ
1852-ben történt felállításáig micsoda intézkedések történtek az elesett és elhalt császáriak tetemeinek valamint Hentzi tábornok holttestének felkutatására, amely tudvalevőleg szintén jeltelen sírba került. Mindez a veszteségek pontos megállapítását teszi lehetetlenné. * Az egész okmány anyagot látva most már körülbelül azt is sejthetjük, hogy a két fél harctéri irataiból mi hiányzik, mi pusztulhatott el különböző helyeken és különböző okokból, s mit kell most már végleg elveszettnek elkönyvelnünk. Csak arra kell gondolnunk, hogy az ostrom utolsó napján elpusztult a várparancsnokság irattárának egész 1849. évi anyaga, Hentzi védelmi tervezete, az ostrom alatt vezetett naplója, a különböző parancsok illetve parancskönyvekjelentések, helyzetjelentések, vázlatok, létszámváltozási kimutatások, veszteségjelentések, lővőszer-fogyasztási kimutatások stb. Ezeket csak részben pótolják Koller és Vogel kéziratai. A másik, a magyar veszteségszámla, még nagyobb pusztulásról ad számot. Hiányzanak, mert különböző okokból, de legfőképpen Világosnál megsemmisültek az ostrom ideje alatt keletkezett, a várbeliekénél jóval nagyobb mennyiséget kitevő s náluk már elsorolt, különböző természetű iratok. Közülük a legnagyobb veszteség annak a „Fascikel Kriegsgeschichte" című iratkötegnek pusztulása, melyre a magyar fővezérség naplóírója több ízben utal. Aligha tévedek, mikor azt hiszem, hogy ez a fontos köteg is abban a bizonyos ládában lehetett, amelyet gróf Leiningen-Westerburg Károly tábornok 1849. augusztus 14-én Görgei tudtával, Világosról a Borosjenő szomszédságában fekvő Monyoróra szállított s ott sógorának, Urbánnak kastélya kertjében ismeretlen helyen elásott, 11 s amely véglegesen elveszettnek tekinthető. Ugyanerre a veszteségszámlára kell írnunk annak a sok rendkívül becses naplónak hiányát, amelyet a Budán vezénylő és Aradon vértanúhalált halt hadtestparancsnokok: Nagysándor, Aulich, Knezic; a hadosztályparancsnokok (közöttük gróf Leiningen, aki naplója május havi vezérszavait már nem dolgozhatta ki); a dandárparancsnokok (Újvári őrnagyhoz hasonlóan); az ezred-, zászlóalj- és ütegparancsnokok stb. vezettek, s akiknek naplója sajnos többnyire elvesztett vagy tollban maradt. Veszteségünk a vázlatokig, amelyet akkoriban nemigen terjesztettek be, pedig abból az időből már nagyon jól használható vázlatokat 118 Görgey István 1848-49-böl III. 621. o. 53
