Aggházy Kamil: Budavár bevétele 1849-ben I. - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2001)

ELŐSZÓ

ka idevágó részletem és elszórtan megjelent kisebb közléseken kívül, az 50-es évektől jóformán mostanáig semmilyen más összefoglaló, kritikai müvet nem írtak. Osztrák és hivatalos katonai részről - ami majdnem egyet jelentett egészen az 1890-es évek elejéig - csak egyes ezredtörténetek tartalmaztak olyan bővebb, söt helyenként hadilevéltári forrást gyaníttató leírásokat, amelyek az illető ezred az ostromban akár osztrák, akár magyar oldalon harcolt részeinek tevékenységét néha meglepő tárgyilagossággal - ismertetik. Ezek közül az ezredtörténetek közül különösen értékes a cs. és kir. 12. gyalogezred története, melyet János főhercege altábornagy, akkor a 33. gyaloghadosztály parancsnoka 1880-ban adott ki, s amelyhez, mint ezt a most kezünkbe került bécsi anyag bebizonyítja, az ő kivételes helyzete folytán ez az anyag is rendelkezésére állott. Később, 1910-ben hasonlóan értékes anyagot szolgáltatott a cs. és kir. 23. gyalogezred története, amely az ezred egyes volt tagjainak értékes feljegyzéseivel gazdagította ismereteinket. Ugyancsak az osztrák forrásokhoz sorolható - bár tudtommal eddig csak magyar író, Széli Farkas fordításában jelent meg - egy kisebb, kezdetleges, de valóban egykorúnak látszó feljegyzés: „Budavár védelme 1849. májusában, osztrák katonatisztek naplója " cím alatt, melyre később még visszatérek. A müvecske

1 5 a maga idejében különösebb figyelmet nem keltett, aminek oka részint a valódi szerző ismeretlen volta, részint kezdetleges előadásmódja, melyhez még a fordítás gyatrasága is hozzájárult. Az ostrom történetének nagyobb, önálló mii keretében való feldolgozása azonban magyar részről már csak azért sem csábíthatott senkit, mert nemcsak hogy újat nem nyújthatott, hanem a különböző helyeken található ellentmondások megfejtéséhez szükséges kulcs - a bécsi zárt anyag - még mindig nem állt rendelkezésre. A lemondás kényszerűsége mellett legfeljebb az a reménység vigasztalta az illetőket, hogy Ferenc József király halála után majd erre is sor kerül. Közben évtizedek suhantak el a napról-napra fogyatkozó egykori harcosok serege felett, amely már a kisebb publikációk esetén is megmozdult s amely egy nagyobb mű hibás, vagy valótlan részeihez okvetlenül hozzászólt volna. Ez a helyzet azonban nem változott a Monarchia összeomlásáig. Addig pedig a kortársak utolsói is elhunytak. 104 A később tragikus sorsú Orth János. 105 „Saját gyűjteményéből" megjelöléssel, a Pesti Napló 1886. június 2-8-i számában, és különlenyomatban kis füzetben is. 45