Aggházy Kamil: Budavár bevétele 1849-ben I. - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2001)

ELŐSZÓ

1849-ben " című munkára azzal, hogy a mű megírására annak a pályázónak ad megbízatást, aki a mű tervrajzával és egyik fejezetével a megbízásra alkalmasnak minősül. Az 1930. február 28-án lejárt első pályázat azonban meddő maradt. A Magyar Tudományos Akadémia erre 1930 május havában azonos feltételek mellett, 1931. december 31-iki határidővel, újból meghirdette a pályázatot. Egyrészt az általam évtizedek alatt összegyűjtött nagy anyag, másrészt budapesti helyszíni ismereteim birtokában nem állhattam meg, sőt kötelességemnek tartottam, hogy a pályázaton részt vegyek. Mert lehet, hogy túlzás részemről, de az a meggyőződésem, hogy alapos helytörténeti és helyszíni ismeretek nélkül az ostrom történetét jól megírni nem lehet. Márpedig én, még kortársak, szemtanúk és helyismerők segítségével, majdnem minden budai ház, utca, tér, domb, hegy, szőlő, erdő stb. 1849-i állapotát és a város fejlődése folytán máig történt átalakulását tisztáztam. Enélkül sem az események megértése, sem pedig elbírálása nem lehetséges. Mindezzel szemben arra is kellett gondolnom, hogy nagymérvű hivatali elfoglaltságom, az esetleg elnyert megbízatás teljesítésében - a mégoly bőven megszabott határidő mellett is - akadályozhat. Abban reménykedve, hogy ezek az akadályok rövidesen megszűnnek, a pályázaton mégis résztvettem s a Magyar Tudományos Akadémia 1932. május 4-én tartott nagygyűlése abban a kitüntetésben részesített, hogy a mű megírásával megbízott azzal a kikötéssel, hogy a jutalmat csak újabb bírálat alapján fogja odaítélni. Egyúttal tekintetbe véve hivatali elfoglaltságomat, művem benyújtására csak később tűzött ki határidőt. Kérelmemre ezt még egy évvel meg is toldotta, s így munkámmal 1936. december 3 l-re kellett elkészülnöm. * Most pedig röviden felvázolni igyekszem azt a helyzetet, amelyben történelmi irodalmunk Buda 1849-i ostromát illetően -jóformán a mai napig - állott. Magyar részről az ostrom irodalma mindezideig - kevés oklevélen kívül — azokból a forrásokból táplálkozott, amelyeket az egykorú hírlapok és alkalmi kiadványok nyújtanak. Közvetlenül ezekhez csatlakozik a résztvevők és kortársak emlékiratanyaga. Ebben vezető szerepet játszanak Görgei Artúr fővezérnek és BayerJózsef

l03 vezérkari főnöknek még az 1850-es évek elején megjelent müvei. Több kisebb mun103 írói álneve: Némedy József. 44