Aggházy Kamil: Budavár bevétele 1849-ben I. - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2001)

ELŐSZÓ

Nem tartózkodtam még a legkényesebb kérdések nyílt feltevésétől sem. Ilyenek voltak például a Komárom felmentése után Bécs vagy Buda ellen folytatandó hadművelet elhatározásának kialakulása, a Buda ellen vonuló hadsereg lovasságának a fegyvernem előnyeit mellőző alkalmazása, a tüzérségi és műszaki ostrom-előkészületek hiányossága, a vár megrohanásának kudarca, a gyalogság túlzottnak látszó kímélése, az ostrommal elvesztegetett hosszú idő stb. A kortársak kritikai nyilatkozatai mellé az utókor nézeteit is felvonultattam. Sajnos, már későn. A volt fővezér és öccse, már-már kihagyó emlékezőtehetségük folytán, kizárólag régebbi nyilatkozataik keretei közt maradtak, s egy-két részleten kívül többet így sem tudtam meg. Talán egy esetben számíthattam volna érdekes válaszokra, ha ugyanis már akkor rendelkezésemre állott volna az a hét pecsét alatt őrzött bécsi iratanyag, amely teljességében először e műben lát napvilágot. De hol voltunk mi akkor ettől? Erről 1912-ben magam is meggyőződhettem, amikor a három budai főhadiszállás helyeire általam tervbe vett emléktáblákhoz pontosabb adatokra lett volna szükségem: megszerzésükre tett kísérletem már az első lépésnél elakadt. Aztán kitört a világháború. Alig hittem volna valaha is, hogy eredetileg csak ösztönös, később tudatossá váló, sőt tervszerű hadtörténetírói törekvéseim közelébe, majd a világháború egyik véres csataterén át, hatalmas kerülővel juthatok. Pedig így lett. 1915 végén mint hadirokkant tértem vissza szerbiai hadifogságomból. 1916-ban a honvédelmi minisztérium keretei közt alakulóban lévő magyar hadilevéltár tagja, 1918 őszén pedig a Hadimúzeum vezetője lettem. 1920-ban az akkor még kettős intézet rendezte meg Budavár bevételének első hivatalos magyar emlékünnepélyét. Ehhez már a volt budapesti hadtestparancsnokság levéltárából s a bécsi hadilevéltárból is meríthettem értékes adatokat, sőt az Országos Levéltárban is sikerült eddig kiadatlan anyagot találnunk. 1929-30-ban pedig hazakerült a régen várt bécsi iratanyag, amely a budavári ostrom adatait is tartalmazza. Itt volt tehát az alkalom, hogy régi tervemet megvalósítsam és meglevő anyagomat a bécsivel egybevetve és kiegészítve, elfoglaltságomhoz képest esetleg évek alatt, meg is írjam Budavár ostromának új történetét. * 1929 május havában, amikor a bécsi iratanyag átvétele már megkezdődött, a Magyar Tudományos Akadémia - Budapest Székesfőváros egyezer pengős hadtörténelmi jutalomtétele alapján - nyílt pályázatot hirdetett egy „Budavár ostroma 43