Aggházy Kamil: Budavár bevétele 1849-ben I. - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2001)

ELŐSZÓ

ELŐSZÓ Mielőtt tisztelt olvasóimat művem épületébe bebocsátanám, úgy érzem, hogy mint annyian mások, én sem cselekszem felesleges dolgot, ha a bevett és bevált szokás szerint abba a műhelybe nyújtok előbb bepillantást, melyben annak terve keletkezett, érlelődött, s végül megvalósult. Hét évi berlini távollét után, 1889-ben hazatérve szülővárosomba Budapestre, a gyermeklélek megfejthetetlen eredetű rajongásával vágyakoztam a magyar katonai gloire olyan jelenségei után, mint amilyenek közül elkerültem, s amelyek hatása alól soha többé nem szabadultam. Mondanom sem kellene, hogy itthon, az akkori viszonyok közt, a Janszky-eset és a véderő vita légkörében, ezt a vágyamat, még kezdetleges gyermeki értelemmel is, mily kevéssé élhettem ki. Csak egyben igen, s ebben egészen: a Negyvennyolc emlékeiben, melynek kultusza azidőtájt emelkedett tetőfokára. Mint pesti fiú pedig az ünnepies, titokzatos budai Várban, melynek akkor még kevésbé csonkított falai a negyven év előtt vívott véres és dicsőséges ostrom oly szívdobogtató képeit idézték lelki szemem elé. Az öregektől, nem egyszer szemtanúktól a helyszínen hallott elbeszélések bennem mélységes élménnyé szilárdultak, mely - a környezetemben ápolt Görgei-kultusszal együtt életemnek azóta és máig töretlen logikai vonalon haladó útját is megszabta. Eleinte persze, mindent összeolvastam az ostromról, ami csak adódott. Pár év múlva azonban, amikor magam is katona lettem, válogatással és minden olyan részletkérdés behatóbb vizsgálatával egészítettem ki folyvást gyarapodó ismereteimet, amelyekre a tárgy időmbeli irodalma nem nyújtott kielégítő magyarázatot. Kérdezősködni, kutatni kezdtem. Főleg az 1890-es és 1900-as években még szép számmal élő résztvevőkhöz, szemtanúkhoz és kortársakhoz fordultam. Közülük elsősorban egyik nagybátyámhoz, dr. Bakody Tivadar egyetemi tanárhoz, aki a nagy időkben mint főhadnagy és százados, Görgei egyik „nyargonctisztje" volt. Azután, amikor a magasabb katonai szaktudás alapelemeinek birtokában nem kellett felsüléstől tartanom, magához a gyermekkorom óta ismert Tábornokhoz és István öccséhez fordultam felvilágosításokért. 42