Aggházy Kamil: Budavár bevétele 1849-ben I. - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2001)

A GYŐZELEM ÉS ESEMÉNYEK - Az ostrom bírálata az irodalomban

való beérkezéséig a Nagysándor-hadtest által való helyettesítéséről nem intézkedik. Ugyancsak hiányzik az intézkedésből annak megjelölése is, hogy az egyes seregtestek első vonalai meddig haladjanak, mely vonalban állapodjanak meg és ott milyen magatartást tanúsítsanak. Míg a tüzérségre nézve ezt egész részletesen szabja meg, a gyalogságot efelől teljes bizonytalanságban hagyja. Holott - egy vár elleni harc esetében - ha a hírszerzés és felderítés ilyen irányban is megfelelően működött volna, a kellő támpontok ismeretében, már előre kiadott harcintézkedés is elképzelhető volt. Ennek a végrehajtása azután egy adott jelre vagy külön parancsra, magától bonyolódott volna le. A vár alatt való meglepő megjelenésről természetesen szó sem lehetett. Hiszen Hentzi, május l-e óta, úgy a bevezetett [kémek], mint önműködő [utasok] hírszolgálata, valamint lovassági felderítése révén is - tudott az elő nyomulásról. Legfeljebb a csoportosítás, erő stb. felől maradhatott kétségben. A várat tehát, a szó szoros értelmében, a megfelelő elővigyázati rendszabályok alkalmazása után, meglepni nem lehetett. Meglepetésről csak oly értelemben lehetett volna szó, ha a támadó sereg egy vagy több csoportja a várnak egy-egy pontosan meghatározott része ellen tör, s azt - ha mindjárt nagy veszteséggel is - kézrekeríti. Ilyen volt a Vízműerőd is. És ilyen az a vállalat, amelyet Kmetyre bíztak. Hogy ennek a különben kitűnő parancsnoknak mégsem sikerült még csak valamely közepes eredményt sem elérnie, annak tulajdonítható, hogy keze túlságosan meg volt kötve és nem volt kellően tájékoztatva. 5.) Kifogásolható az a tény is, hogy a hadsereg főparancsnoksága főhadiszállását május 4-én délelőtt éppen a Kissvábhegy alatt volt „A Remetéhez" címzett vendéglőben helyezte el, mely már az ellenség hatásos tüzkörletébe esett, s amely a fővezérlet tájékozódását sem mozdíthatta elő, mivel onnan a várra való megfelelő rálátás hiányzott."

07 Mindezekre a kérdésekre, illetve megjegyzésekre csak az a 1107 Azóta az időközben felépült magas épületek miatt teljesen megszűnt. De a Városmajor utca akkori földszintes házai felett is, a Nándor laktanyán és a Bástya sétány házsorán kívül onnan mi sem volt látható. Ennek a helynek ilyen szempontból való alkalmatlanságát csak az ellensúlyozhatta, ha „A Remeté"-től a Kissvábhegy tetejére állított volna fel állandó megfigyelőt, az ott működő tüzérüteg mellé. A következmények különben is megmutatták, hogy ez a hely rossz választás, mert hiszen két nap múlva el kellett hagyni. Csodálatos módon akkor egy még rosszabb helyre esett a választás, a Zugligeti úti Laszlovszky-majorba költöztek, ahonnan ugyancsak, sőt az irány és távolság folytán még kevésbé láttak a várra. S ezt még a Kissvábhegynél is rosszabbul pótolhatta a fölötte emelkedő Hunyad-oromról való 376