Aggházy Kamil: Budavár bevétele 1849-ben I. - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2001)

A GYŐZELEM ÉS ESEMÉNYEK - Az ostrom utóhangjai

útját, július 12-én az akkorra már oda bevonult császári seregnél jelentkezett.

104 A vezérletnek és a hadsereg egészségügyi szerveinek nagy gondot okozott a nagyszámú magyar és császári sebesültek és betegek kórházban való elhelyezése. A váron kívül és a váron belül található sebesülteket a vár különböző helyein összegyűjtötték és a várkórházban, valamint néhány várbeli házban, azután a Budán és Óbudán létezett különböző katonai és polgári állandó kórházakban, végül néhány rögtönzött fiókkórházban helyezték el. Ezen kívül, főleg a könnyen szállítható vagy járni tudó sebesülteket és betegeket a pesti katonai és polgári kórházakba vitték. Az elhelyezési nehézségek onnan származtak, hogy úgy a budai, mint a pesti kórházakban már május 4-ike előtt 2000-nél több császári sebesült és beteg volt ápolás alatt, akiket Weiden elvonulásakor hátrahagyott s akikről ilyképp a magyaroknak kellett gondoskodniuk. Ezek számát legnagyobb részt Budán azok a honvédek és polgári egyének szaporították, akik május 4-20. közt sebesültek vagy betegedtek meg. De ezek számát is még jelentősen növelte a május 21-én megsebesült és megbetegedett honvédek és császáriak különösen nagy száma. Nem mondunk sokat, ha a május 4. előtti és utáni sebesültek és betegek számát 3000-3500 főre tesszük, amit a különben elég nagy számban fennmaradt beteglétszám-kimutatások, napi jelentések, névjegyzékek stb. is igazolnak.

1042 Ennek a nagy tömegnek, ha mindjárt szétszórtan is, az akkori egészségügyi követelményeknek megfelelő elhelyezése, élelmezése, valamint a gyógyításukhoz és ápolásukhoz szükséges orvosi, ápolói, élelmezési, igazgatási stb. személyzetnek és eszközöknek biztosítása csak úgy volt lehetséges, hogy a honvédsereg által nyújthatón kívül, a 1041 12. IR. II. k. 320-323. o. - Lásd még: Trentinaglia jelentését: 227. sz. okm. - Augusztus folyamán az Augsburger Zeitung Trentinaglia jelentését változtatásokkal, köztük sok valótlansággal megtoldva közölte s a Trentinagliával szemben oly humánusan viselkedő gróf Leiningen tábornokot hálátlan módon azzal a váddal illette, hogy Buda elfoglalása után 17 fogoly osztrák tisztet agyonlövetett, és hogy a hadifoglyokkal embertelenül bánt. Tudjuk, hogy ez a vád ennek a nemeslelkü férfiúnak utolsó napjait mennyire megkeserítette, s hogy még a bitó tövében is önérzetes cáfoló nyilatkozatra kényszerítette. Katona Tamás I. {Leiningen) 150., 213., 217. és 219. o. és II. 180-182., 191.0.- Leiningen még kivégzése előtt is tiltakozott a vád ellen. Uo. I. 255-256., 264. és 275. o. - [Sujánszky Euszták és Vinkler Brúnó minorita szerzetesek és Baló Béni református lelkész visszaemlékezése. - A szerk.] 1042 Lásd 179-181., 183-185., 187., 191-192., 194., 196-198., 200., 204-207., 209-212., 225. sz. okm. 353