Aggházy Kamil: Budavár bevétele 1849-ben I. - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2001)

AZ OSTROM - A gyalogsági nagy támadás - Május 21., hétfő - A roham - A vár déli körletében

A vár bástyáin felállított örök, ahogy a támadók rohamoszlopainak közeledését észrevették, a védőrséget felriasztották, s percek alatt mindenki a kitűzött helyén állott.

917 A harc a vár minden arcvonalán megkezdődött. A Nagysándor-hadtestnek a rés megrohanására kirendelt élzászlóalja, a 47., amely e pillanatig a Horváth-kerti színház épületében és a színház mögött fedezve helyezkedett el, a koromsötét éjszakában csendben és gyorsan az Attila utca 407. sz. házán

919 keresztül ennek kertjébe nyomult. Az élén Nagysándor tábornok, mellette a dandár parancsnoka, Driquet őrnagy. A zászlóalj a kerítésfalakon tört nyílásokon át felfejlődve és a váralatti kertek kerítéseinek hosszában, a szilvások között, egyenesen a résnek tört.

92 Ekkor azonban már az I. sz. rondella tüzérségének kartácstüzébe és a rés környékét megszálló gyalogság pusztító puskatüzébe került. Honvédeink egymásután háromszor is megpróbálták, hogy a rés alatti omladékdomb meredek és laza lejtőjén felfelé törjenek, a császáriak kartács- és puskatüze azonban mindannyiszor visszavetette őket. Előnyomulásuknak egyetlen haszna volt mégis az, hogy a magukkal vitt rohamlétrákat a domb aljában hagyhatták.

921 917 Katona: Budavár (Bayer) 121. o. és uo. (Koller) 249-250. o. 918 A győzelmes roham 1849. május 21. Ili/13 sz. vázlat. 919 A mai Attila utca 10. vagy 12. helyén állott épület. 920 Katona: Budavár (Koller) 251. o. szerint 3 óra tájban a császári utászok egyike a rés elzárására készülő árokból kitekintve, észrevette, hogy a honvédek már a rés lábánál gyülekeznek és annak megmászására készülődnek. Erre Gorini százados elrendelte, hogy a munkáslegénység fegyvergúláihoz siessen. A honvédek egy fél órán belül háromszor rohanták meg a rést, de mindannyiszor veszteséggel verettek vissza. A Ceccopierik már az első alkalommal megfutottak. A többi legénység tovább is tartotta állását, míg a honvédek a királyi istállók mellett létrákon bejutva a várba, hátukba nem kerültek. Bebizonyított tény, hogy az emitt felállított Ceccopieri-csatárok nagyobb része a honvédek létráinak megerősítésében segédkezett, s a honvédeknek fegyverét vagy kezét nyújtotta, hogy őt a mellvéden beemelje. Amint ezek bejutottak, ha nem is mindnyájan, de nagyobbrészt a honvédekhez csatlakoztak s ezekkel együtt tüzelve, nyomultak saját bajtársaik ellen. Mivel tehát az ostromló a védőrség csapataival megerősödve a rés oldalában és az ott harcolók hátába került, a rés védőinek vissza kellett vonulnia. Ez utóbbi, részben valótlan előadást később megcáfolták. 921 Nagysándor a rohamról írt jelentésében (190. sz. okm.) erről nem szól, s úgy adja elő a dolgot, mintha a rés elfoglalása az első megrohanásra sikerült volna. Hogy ez nem így történt, azt Görgei az Óravilla tornácáról maga is látta és részletesen le is írja. Görgey Artúr II. 88-89. o. 318