Aggházy Kamil: Budavár bevétele 1849-ben I. - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2001)

AZ OSTROM - A gyalogsági nagy támadás - Május 21., hétfő - A roham - A vár déli körletében

Ekkor a 47. honvédzászlóalj legelső századai, élükön az önként jelentkezőkkel, a legnagyobb golyózáporban megrohanták a rést és a fal vonalán átjutva, kézitusába bocsátkoztak a védőkkel. Ebben a pillanatban jelent meg a helyszínen a Hentzi tábornok által a Vízműerődből a várba felrendelt 12. gyalogezred 3. zászlóaljának 9. osztálya (17. és 18. százada) Schroder százados parancsnoksága alatt. 17. százada felfejlődött és szuronyt szegezve rontott elő a rés

922 mellett lévő kis utcából, s az 922 Katona: Budavár {Koller) 250. o. szerint a rés ellen intézett emez első roham pillanatnyi sikerét is a Ceccopierik számlájára írták, akik később ellenük indított hadbírói eljárás során elhangzott vallomások szerint e helyen nem teljesítették kötelességüket. A résnél ugyanis ezen az éjjelen több árkász, ötven bombász, húsz 6. határőr ezredbeli és ugyanannyi Ceccopieri-gyalogezredbeli, összevéve száz ember dolgozott. Fegyvereik a rés mögött gúlában állottak. A munkások fedezetére Jemrich hadnagy parancsnoksága alatt egy szakasz Ceccopieri volt felállítva. A réstől délre lévő fal mellett a királyi istállók táját a Ceccopieri-gyalogosok tartották megszállva. A Gorini mérnökkari százados vezetése alatt a résnél folyó munkálatnál, melyhez szintén voltak Ceccopierik beosztva, ezek ugyancsak hanyagságot tanúsítottak, s akkor is csak látszatra dolgoztak, ha egy tiszt közeledett. Hajnali 2 óra után Borotha 6. határőr ezredbeli százados, a főőrség parancsnoka, mely ugyancsak Ceccopieri-gyalogságból állott, egy ezekből alakított járőrt küldött ki szemrevételezésre, amely azután azt jelentette, hogy amennyire az a sötétség miatt lehetséges, egyes ellenséges mozdulatok vehetők észre, azonban sem a közeledő ellenség száma, sem pedig támadásuk módja nem állapítható meg. Erre a jelentésre Borotha százados, utasításához képest, az őrséget fegyverbe léptette és felét Milanovich Ceccopieri-hadnagy parancsnoksága alatt az I. sz. rondellára küldötte, míg ő maga az őrség másik felét az I. sz. rondellától jobbra vezette és osztotta fel. Ezután ő személyesen folytatta megfigyelését, azonban ellenséget nem látva visszatért, s ekkor az örlegénységet már nem találta helyén. Egy részük hiányzott, s kérdezösködésére kiderült, hogy a hiányzók önhatalmúan a foőrségre tértek vissza. Erre Borotha is a toőrségre ment és kardlapozva kergette vissza a legénységet elhagyott őrhelyére. - Koller különös súlyt helyez annak tárgyalására, hogy honvédeink első sikereit a Ceccopierik kötelességmulasztó magatartása segítette elő. így a 249-250. o. szerint: 2 óra tájban, amikor a vár nyugati oldala ellen működő réstörőüteg és a meghosszabbításában a Naphegyen felállított többi lövegek elhallgattak, a Krisztinaváros felől a vár irányában mindinkább közeledő pnskatüz volt hallható, amelynek védelme és a vaksötét éj leple alatt a honvédek még virradat előtt észrevétlenül nagyobb számú rohamlétrát vittek az „Újvilág" alatt fekvő kerteken át, az I. sz. rondella közelébe, s ezzel a támadást részben előkészítették 319