Aggházy Kamil: Budavár bevétele 1849-ben I. - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2001)

AZ OSTROM - A támadás előkészítése (Május 5-15.) - Május 13., vasárnap

ürgolyókartács, 110 izzó és 623 különböző kaliberű tömör golyó végezte kérlelhetetlen pusztító munkáját.

753 Hogy a nagy bombáztatásnak emberélet alig esett áldozatul, annak az volt az oka, hogy a város népe már harmad napja kiköltözött a környékre, az épületek pusztulását azonban nem akadályozhatta meg a városi tűzoltóság, holott létszámát Irányi kormánybiztos még idejében szaporította, s a leghevesebb tüzelés alatt is iparkodott kötelességét megtenni. A nagy szélben és golyózáporban azonban alig tudott eredményt elérni.

754 * A város felett az égbolt egyetlen izzó kupolának látszott. Ez a megrendítő látvány, melyet a vár védőrsége állásaiból az ostromló sereg pedig a várat körülvevő táborhelyeiről szemlélt, amazt a káröröm és diadal, emezt az elkeseredés és bosszú érzetével töltötte el. „Midőn a pusztító lángok legmagasbra nyulának, a horvát csorda eszeveszetten ziviózott (zsiviózott)", 55 honvédeinket pedig - mikor első meglepetésükből felocsúdtak- oly éktelen dühre ingerelte, hogy hangosan kiáltozva követelték a várbeliek azonnali megfenyítését, sőt a rohamot is. Az egész vonalon átkozódás és fogadkozás hangzott, egyes zászlóaljak fegyverbe állottak, parancsnokai a roham megkezdését sürgették. A fővezér is annyira felháborodott, hogy a tűzvész láttára elnémult ütegeknek az ágyúzás azonnali folytatását rendelte el. Erre az összes honvéd üteg ismét tüzelni kezdett, s mialatt a császári ágyúk Pestet, a honvéd ágyúk a császáriakat rejtő várat s benne a szerencsétlen várbeli lakosság házait rombolták. Mintha az emberiség egy része eszét vesztette volna, s bár két pártra oszolva, de közös akarattal egyenesen arra tört, hogy 753 Ábrányi a Közlöny, 1849. május 18. No. 108. 403. o.-on azt írja, hogy „e fájdalmas tudósítással örvendetes ellentétben áll a pesti nép lelkesültsége és áldozatkészsége hazája érdekében. Minden ellenséges lövésnél bosszúvágyát érzi nőni a gaz dinasztia, a volt király s bérencei ellen, habár saját háza ég, de lát repülni egy golyót a Gellérthegyről a várba, örömre kitör, éljenzi a magyart, s vesszent kiált a gaz ellenségre. E nép valóban érdemes mindnyájunk becsülésére." Közli még Katona: Budavár 465. o. 754 Közlöny, 1849. május 18. No. 108. 402-403. o. 755 „Majd nem ordítanak, ha a 3. és 9. zászlóalj szuronyai szemökbe villámlanak." Közlöny, 1849. május 18. No. 108. 402^103. o. 264