Aggházy Kamil: Budavár bevétele 1849-ben I. - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2001)

AZ OSTROM - Budavár körülzárása (Május 4., péntek)

főleg a királyi palotára és ennek környékére tüzelt, bár lövőszerének nagyobb része már elfogyott.

495 Ilyen és egyéb gondolatok, részben önvádak foglalkoztatták a nap fáradalmaitól és izgalmaitól megviselt fővezért. És nem ok nélkül, hiszen a nap folyamán elég sok olyan dolog fordult elő, amely elmaradhatott volna, vagy amit jobban lehetett volna megcsinálni. Tegnap még valami meglepetés-rajtaütés-féle eljárás gondolata húzódott meg a kiadott intézkedés száraz sorai mögött. Sajnos annyira meghúzódott, hogy azután nem is értették meg azok, akiket illetett s így a végrehajtás is messze esett a képzelt kiviteltől. 496 A 14. sz. okm. 49. o. kizárólag ennek az ütegnek a lövöszerhianyát említi. Ezzel szemben Görgey Artúr II. k. 80-81. oldalán nagyobb arányú lövöszerhiányról tesz említést, mondván: „és ütegeink tüzelését is már az első nap folyamán mérsékelnünk kellett és vele csupán a várbeli egyes ágyúlövések viszonzására szorítkoztunk, mert még egyre tartott az a rejtélyes akadály, mely az egyre fogyó munícióink hiányát pótolni hivatott tiszántúli szállítmányok rendes folyamát, már oly huzamos ideig megakasztotta. Nagyon élénken megmaradt emlékezetemben az a tény, hogy csak Buda ostromának későbbi folyamában sikerült végre a főhadsereg tüzérségi parancsnokának, Psotta Móric ezredesnek a számunkra való elkésett tábori tüzérmuníció szállítmányokkal együtt a késedelem okának is nyomára jönni. Ugyanis mindjárt azután, hogy Vác városát ápr. 10. elfoglaltuk s az ellenség előlünk onnan visszavonult, a Tiszán túl az a hír kerekedett, hogy már a fővárosok is hatalmukban vannak és ennélfogva legközelebb a Szolnok és Pest közötti vasúton is megindul a közlekedés. A főhadseregünk után küldendő lövőszer szállítmányok intézésével Kossuthtól személyesen megbízott egyén aztán ama hír által rávétette magát arra, hogy ezen szállítmányokat ne többé mint - eddigelé - Miskolcon és Ipolyságon át, se a gyöngyösi országútra irányítsa utánuk, hanem Szolnokra küldje, úgy okoskodván, hogy a vasút felhasználásával sokkal gyorsabban fognak azok rendeltetésük helyére megérkezni. De hogy az előttünk ismeretes eddigi szállítási útvonalnak ezen önkényes megmásításáról egyszersmind a főtábor tüzérparancsnokságát értesítse, az már annak az intéző embernek nem jutott eszébe! És így azok a lőszerszállítmányok, melyeket tüzérségünk parancsnoka, miután azokat a komáromi erődített táborban több napig hiába vártuk, minden útvonalon nyomoztatott, csak amaz egyen, a közlekedésnek még meg nem nyitott szolnok-pesti vasút mentén természetesen nem: azok ott hevertek elébb Szolnokon a vasúti közlekedésnek ápr. végén vagy május elején történt megnyíltáig és azután anélkül, hogy akiket illetett, tudtak volna róla. így most is emiatt kellett a Kmety-hadosztály rohamát támogató ütegeinek legelső rövid heves tüzelés után hirtelen megnémulnia." 200