Aggházy Kamil: Budavár bevétele 1849-ben I. - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2001)
AZ OSTROM - Budavár körülzárása (Május 4., péntek)
A központi parancsadás és az ennek közvetítésére való összekötő szolgálat majdnem teljesen a parancsőrtisztekre, lovas küldöncökre, a jelzőlövésekre és a jelzőröppentyűkre szorítkozott. Nyoma sincs a jelzőzászlóknak, a tükörjelzésnek, a tüz- és füstjeleknek stb. Az ostromszolgálat fogyatékosságára jellemző, hogy az első naptól az utolsóig csak két harcintézkedést ismerünk, a május 17-i és 21-i rohamokra vonatkozókat. A közbeeső napok kisebb fontosságú intézkedései nem ismeretesek s valószínűleg élőszóval történtek. A csapatok túlságos kímélésével szemben meg kell állapítanunk, hogy az a gyors siker lehetőségét csökkentette. A csapatok erre nem szorultak rá, sőt mint később látni fogjuk, arra nem is tartottak igényt. Viszont: sem a budai, sem a pesti lakossággal nem törődött senki. Ennek az volt aztán a sajnálatos következménye, hogy ez a jámbor lakosság cirkuszban képzelte magát s így felesleges veszteséget szenvedett. Különösen Pesten feltűnő a katonai és polgári hatóságok késői közbelépése e tekintetben. Bár egészen biztos, hogy Hentzi akkor sem kímélte volna Pestet, ha nem tüntetnek ellene. Az elkövetett hibák szomorú eredményét Bayer azzal iparkodik palástolni, hogy a hadseregben levő „köztársasági párti" elemekre hárítja a felelőséget. 49 ' A lovas járőrök tüntetőleg nyargalásztak, a gyalogsági oszlopok nyíltan vonultak föl, a tüzérütegek a magaslatok az ellenség felé néző oldalán kanyarogtak. A seregtesteknek pontban 12 órakor kellett a kijelölt vonalakba beérkezniök. Kmety, aki előbb érkezett, mégsem rejtőzött s így idő előtt vonta magára az ellenség figyelmét. A Vízműerőd megrohanása főleg ezért nem sikerült, s hogy ez megelőzte a megadásra való szokásos felszólítást, szintén nem hozta meg várt hasznát. Knezic tarackos ütegei szépen viselkedtek, de feleslegesen és idő előtt nyújtottak célt az ellenségnek. Hogy emiatt önvédelemből előbb is kezdték a tüzelést, mint arra parancs érkezett volna, annak az intézkedés az oka. S hogy ebből eredt az egész idő 497 Katona: Budavár (Bayer) 67-68. o.: „Most már véres tapasztalatot szerezhettek arra, hogy a monarchikus elvnek sokkalta nagyobb számú híve és védelmezője van, mint a magyar köztársasági ideának és hogy a féktelen politikai fanatizmus, minden irdatlansága mellett, megtörik az igazi katona nyugodt bátorságán. Hangosan, de fojtott bosszúsággal kellett belátniok, hogy Buda várának Hentzi tábornok által való védelme nem fog számukra egy Don Quijote-iáda számára anyagot szolgáltatni. Sőt ellenkezőleg, a legnagyobb katonai bravúrra lesz szükségük, hogy ezt az összes népek szeme láttára könnyelműen megkezdett harcot becsülettel vívhassák meg." 201
