Aggházy Kamil: Budavár bevétele 1849-ben I. - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2001)

BUDA OSTROMA. Aggházy Kamil monográfiájának margójára (Hermann Róbert)

BUDA OSTROMA Aggházy Kamii monográfiájának margójára Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc története kétségtelenül egyike a magyar történelem legjobban ismert s legtöbbször feldolgozott fejezeteinek, de még igencsak messze vagyunk attól, hogy mindent tudjunk (vagy legalább a tudni érdemes dolgokat ismerjük) a korszakról. 150 évvel az események után még mindig újabb és újabb iratok, naplók és visszaemlékezések kerülnek elő a „nagy év" történetéről, s az újabb dokumentumokkal növekszik a kérdések száma is. Ma már nemcsak arra vagyunk kíváncsiak, hogy mi történt Pákozdnál, Schwechatnál, Piskinél, Isaszegnél és Temesvárnál, hogy mi volt Görgei szándéka a váci nyilatkozattal, mikor döntötte el Kossuth a függetlenség kimondását, s miért nem jött létre a nemzetiségekkel a megbékélés 1849-ben? Ma már az is érdekli a történettudományt, hogy mit ettek és hogyan éltek a honvédek a táborban; kikből került ki a honvédsereg tisztikara és legénységi állománya; hogyan lehetett szinte a semmiből hadiipart teremteni 1848 őszén és telén; mekkorák voltak a szembenálló felek veszteségei; milyen elvek alapján folyt a szabadságharcot követő megtorlás? Az új kérdések mellett azonban ott vannak a régiek, s a történettudomány művelői részéről felelőtlenség lenne, ha az értelmes új kérdések feltétele után felmentve éreznék magukat az értelmes régi kérdések megválaszolása alól. Történetírói irányzatok és divatok jönnek és mennek, időnként kizárólagosságra törnek, de a történetírás egyik alapvető kérdése még hosszú ideig az marad, hogy pontosan mi is történt, azaz: kik, mit, miért és hogyan csináltak? 1848^9 régi kérdései közé tartozik az úgynevezett Görgei-kérdés. Ennek lényege megfogalmazható egyetlen kérdésben: áruló volt-e Görgei Artúr? Ha ezt az erkölcsi ítéletet is magában hordozó kérdést a történettudomány nyelvén próbáljuk megfogalmazni, valahogy így hangzik: elősegítője vagy (tudatos) hátramozdítója volt-e Görgei a szabadságharc ügyének? Az árulási vádat a történettudomány már régen megcáfolta, s manapság már nemigen van olyan, magát komolyan vevő történész, aki hinne az árulásról szóló rémmesében. Ám ez nem menti fel a történészeket azon kötelezettségük alól, hogy Görgei szerepét megpróbálják a történeti for13