Aggházy Kamil: Budavár bevétele 1849-ben I. - Budapest Történetének Forrásai (Budapest, 2001)

A BUDAI HADJÁRAT - Előzmények Budapesten - Események Budapesten a császári megszállás alatt 1849 januárjától április 20-ig

Az 1848. márciusi és az azt követő fényes és reményteljes napok után, a fővárosok lakossága mélyen lesújtva fogadta a hazát ért s a fővárosokat megbénító csapást. A nagyobbára hazafias érzületű lakosság hangtalanul végezte a maga rendes dolgát. Azok pedig, akik azelőtt titokban erre a fordulatra vártak, most felülkerekedve, az új uralomnak örültek és tettek neki szolgálatot. A különböző harcterekről érkezett hírek - sajnos, többnyire kedvezőtlenek - szintén aszerint hatottak, hogy ki mit óhajtott, ki mit várt. A kiadott hivatalos közlések „Armee-Bulletin"-ek - lesújtó újságokat tartalmaztak. Egyedül csak az volt bizonyos, hogy a magyar haderő még a legnehezebb viszonyok között is megmaradt, hadakozott, s így reményt nyújtott arra, hogy a Debrecenbe menekült kormány és a Nagyváradra húzódott hadsereg-intézetek hallatlan erőfeszítései nyomán, tavaszra nagy fordulat készül. A fővárosok lakosságának vágyakozását és reménykedését ilyen fordulat után, csak növelte az a rendszer, amely a császári hadsereg árnyékában a közigazgatás, a törvénykezés s a hivatali, sőt a társadalmi élet területén is elterpeszkedett: a „gutgesinnt"-ek uralma a „rebell"-ek fölött. A katonai és rendőri rémuralom, a befogatások, a Dunántúlon és Budán végbement kivégzések híre, csak növelte a lakosság változásra vágyakozó elkeseredését. Ebben a borús hangulatban, bár a fővárosok megközelítése a vidékről csak a legnagyobb nehézségek, illetve veszélyek árán volt lehetséges, mégis szivárogtak be itt-ott olyan hírek is, amelyeknek örülni lehetett. Egy-egy szerencsésebb kimenetelű hadi esemény vagy más kedvező fordulat, szájról-szájra terjedt. Akadtak is mindig optimisták, akik ilyen biztató híreket kaptak és tovább adtak s még többen olyanok, akik ezeket el is hitték. így még a januári első, súlyos napokban sem szűnt meg teljesen minden reménykedés. Talán csak a mi csodálkozásunk nagyobb a képzelet ama merészségénél, amely éppen akkor szárnyalt a legmagasabban, amikor a valóság ólomsúllyal nehezedett rá. Vagy nem megható-e, hogy január 8-án, a komáromi Aranysasban vacsorázó Szinnyei József úgy hallotta, hogy „Pestet ugyan feladták, de Görgei Bécs ellen készül és azt akarja elfoglalni.'

83 Ugyanekkor Petőfi Debrecenben azt írja az újságban, hogy: „Megtörtént. Budapest az ellenség kezében van. Sokat veszítettünk, de koránt sem mindent, s a balesetnek balkövetkezése csak úgy lesz, ha most elcsüggedünk.. ,"

184 183 Szinnyei József 217. o. 184 Alföldi Hírlap, 1849. jan. 10. Petőfi Sándor vegyes müvei. Sajtó alá rendezte V. Nyilassy Vilma és Kiss József. PSÖM V. k. Bp., 1964. 130. o. 114