Dokumentumok Kispest történetéhez 1873-1950 - Budapest Törtenetének Forrásai. Kerületek, városrészek: Kispest (Budapest, 1999)

DOKUMENTUMOK

Kispest először az 1871. évi 18. t.c. alapján

1 csak 1873-ban szervezkedik, ekkor neveztetvén ki 10 virilista képviselő és ekkor választott a lakosság először 10 községi képviselőt. Ugyanezen évben csatlakozik Kispesthez Pusztaszentlőrinc, mely csatlakozás 1900-ban szűnik meg. 1884-ben állíttatott fel az első gyógyszertál-, ugyanezen évben avatták tél új községházát is. 1887-ben választja meg a képviselőtestület első képesített orvosát Dr. Nagy Károlyt, aki azóta 36 évi szolgálat után ma is itt ül ezen a tanácsi emelvényen munkaképességének teljével, mint a közegészségügynek 36 éven keresztül hűséges őre. 1895-ben megkapja Kispest a Kecskemét-Lajosmizsei vasútvonalon az első pályaudvart, 1898-ban megköti egy budapesti céggel a villamosvilágítási és erőátviteli szerződést, amellyel a modern technika vonul be a községbe. Közben nekifog a község az iskolák és óvodák létesítésének, az egyházakat területekhez juttatja, mely téren különösen a ma is közöttünk élő Brandtner Pál városi főjegyző szerez nagy és elvitázhatatlan érdemeket. Időközben ipara és kereskedelme erős lendületnek indul, úgyhogy ma már a nagyobb, országos jellegű gyáraknak szép számával dicsekedhetik. Kézműipara és kereskedelme örvendetesen íejlődik. 1907-ben csatlakozik hozzá közigazgatásilag a világhírű Wekerle Állami Munkástelep. Midőn már a lakosság nagy szaporodása megkívánja a fejlődésképesebb városi szervezetet, a háború előtti eredménytelen mozgalom után Kispest nagyközség 1922-ben átalakul rendezett tanácsú várossá, mely mozgalomnak egyik zászlóvivője egy szintén közöttünk élő régi tisztviselő: Skultéty Rezső városi közigazgatási tanácsnok. Ez alatt az 50 év alatt ennek a városnak a lakossága rohamosan megszaporodott, sokkal jobban, minthogy lépést tudott volna tartani a lélekszám szaporodásával. Ez a kezdetben hálószobának használt község ma már méreteiben és a fejlődés követelményeihez képest is városi életet kíván, ma már a lakosság élete hozzá lett kötve a városnak életéhez. Ma már nem csak hálószoba, hanem az élet lefolytatásának színtere. 50 év alatt — bár senkitől sem támogatva — aránylag erős ipari, kereskedelmi, szellemi kultúrát fejtett ki, s önerejű munnkájának értékeit ma mutatja be az országnak egyrészt azért, hogy létét jelentse, másrészt, hogy saját magába önbizalmat öntsön, hogy megismertesse önmagával saját értékét, fölkeltse a polgári 1 [1871:XVIII. te. A községek rendezéséről.] 123