Dokumentumok Kispest történetéhez 1873-1950 - Budapest Törtenetének Forrásai. Kerületek, városrészek: Kispest (Budapest, 1999)

DOKUMENTUMOK

öntudatot, ápolja a kultúra szeretetét és hirdesse a munka dicsőségét. Ennek a városnak, mélyen tisztelt ünnepi közgyűlés súlya és jelentősége kell, hogy legyen, hiszen az ország fővárosának közelében fekszik, élete ezer szállal kapcsolódik össze azzal, nem közömbös tehát, az országra nézve, hogy ez a város milyen életet él, mennyire tud fejlődni, mit tud alkotni, mi hiányzik haladásához, mire van szüksége. Ezt a mai ünnepet, mélyen tisztelt díszközgyűlés úgy tekinthetjük, mintegy erős kapcsot, amelynek segítségével jobban-jobban hozzáfűződünk az ország kulturális életéhez s azért hála és köszönet mindazoknak, akik ebben közremunkálkodtak és áldozatkészen buzgólkodtak. A kultúrát hangoztattam, mert ebben a nagy világégésben, mélyen tisztelt ünnepi közgyűlés egy kincsünk maradt a kevés közt: a kultúra, amely a nagy forgatagban félénken meghúzódik a romok között. A kultúra, az emberi lélek eme legszebb virága ebben a már-már „bellum omnium contra omnes" -ben az egész világon bágyadtan hajlik a véráztatott föld felé, a történelmi időknek a súlyos szele pusztító homokkal kezdi bevonni a kultúra haladó sínpályáját. Pedig nekünk magyaroknak kétszeresen létérdekünk a kultúra: egyrészt mert létünk pillére, másrészt különösképpen, mert történelmi jogaink legnagyobb támasza. Hiszen ha megállnak a gépek, szétpattannak a lombikok, nem dolgoznak a szerszámok, elmállanak az ólombetűk, vajon lenne-e élet egyáltalán? Nekünk magyaroknak pedig a kultúra az a láthatatlan erő, amely ma is hirdeti és fogja mindig hirdetni a magyar igazságot azon a területen, amelynek átlóit Dévénytől a Vaskapuig és a Kárpátoktól az Adriáig mérte ki a magyarok Istene. Ezért van nagy jelentősége mélyen tisztelt ünnepi közgyűlés ennek a napnak, mert ha csak egy szemernyit tettünk a békés munka jegyében folyó magyar kultúrához, ha meg tudtuk mutatni, hogy ez a szegény város dolgozni és alkotni akar, ha megcsillogtattuk zsendülő erőinket önbizalmunk és reményeink növelésére, ha törekedtünk a magyar erők összetartására, akkor megbátorítottuk lelkiismeretünket, felkeltettük munkakedvünket, közelebb hoztuk reményeinket, izmosítottuk erőinket és ha igen, úgy magyarabbakká lettünk, ha igen, úgy férfiasabbakká serdültünk, ha igen, úgy megkétszereztük képességeinket, ha igen, úgy megnöveltük azt a láthatatlan erőt, melyet úgy hívunk: magyar kultúra, magyar igazság. S ezzel városunkat is elébbre vittük a fejlődés útján, s most, amikor városunk sebeinek 1 Mindenki háborúja mindenki ellen. 124