Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

A POLGÁRI ÉS A SZOCIALISTA FORRADALOM BUDAPESTEN 1918—1919

távozása, ami kétségtelenül tovább fokozta a hivatali apparátus passzivitását. A Népbiztosság, majd a 80-as Intéző Bizottság elnökségének gyorsan mindent átszervezni kívánó munkatempója, a korábban kisbeosztottként dolgozó, most vezetőnek kiemelt tisztviselők igazgatási gyakorlatlansága a forradalom felgyorsult menetében az utókor számára megérthető „gyermekbetegség" — kétségtelenül olyan káros jelenség, amely szűkítette az együttműködésre hajlandók körét, s nehezítette a polgári neveltetési!, szemléletében konzervatív szaktisztviselői réteg számára, hogy teljes tudásával kövesse az új várospolitikai terveket, amelyeknek sok-sok részletében korábban éppen ez az értelmiség volt a kidolgozója. A fentebb leírt jelenség hosszú folyamat eredménye volt, s nem áprilisban vált akuttá, amikor az elnökség elkezdte munkásságát. 7. A MUNKÁS- ÉS KATONATANÁCSOK A FŐVÁROSI KERÜLETEKBEN ÉS A KÖRNYÉKEN Kerületi A kerületi munkástanácsok létrejötte 1919. április első napjaiban elsősorban a munkástömemunkáa- ggj^ sz

ámára közvetlenül realizálta a proletárdiktatúra létét. Ezeknek az önigazgatási és közcao ig

az

g

a

tási szerveknek a viharos gyorsaságú létrejötte, formálódásuk eleve lehetetlenné tette, hogy megalakulásuk s főként működésük pontos előírások és szabályok szerint történjék. Munkásságukban kulcsszerep jutott az önállóságnak, a helyi kezdeményezésnek. A kortárs Harrer Ferenc működésükben az önállóság túltengését, a közigazgatási feladatok, a központi intézkedések végrehajtásának elhanyagolását látta döntőnek. Történeti irodalmunk ellentétes álláspontokat alakított ki szerepük értékelését illetően. Kétségtelen, hogy nem minden esetben voltak figyelemmel a központi szervek intézkedéseire, de rugalmasságuk, közvetlen kapcsolatuk a napi problémákkal mozgékonnyá tette őket, szemben a nehézkes s emiatt időnként tehetetlen fővárosi 80-as Intéző Bizottsággal. Az áprilisi választások után összetételük változott. Az eredetileg többségben levő kommunisták száma csökkent a kerületi tanácsoknál, és ez kihatott a munkásságukra is. Mégis jobban érvényesült a kerületekben a választók akarata, mint a fővárosnál, ahol központi kormányzati kérdésként kezelték az elnökség kijelölésének kérdését. A kerületi tanácsok összetételéről ad képet Bódy Tivadar jelentése: ,,A kerületi direktóriumok a legtöbb helyütt munkásokból állottak, de volt tagjai közt sok kommunista kishivatalnok ember . . . Maguk a Munkástanácsok is javarészt munkásokból állottak, de volt köztük ügyvéd, ügyvédjelölt, kommunista érzésű különböző kishivatalnok, sőt sok nő is, köztük tanítónők is."

29 Bódy ezt panaszként írta le. Tanúságtétele azonban jól világít rá a döntő változásra: a hatalom a kerületekben a munkások, baloldali értelmiségiek kezébe ment át. Állításának a nőkről írott része is igaz, valóban társadalmi szerepüknek megfelelő arányban kaptak részt a helyi vezetésekben. Á kerületi tanácsok feladatainak egy része, ugyanúgy mint a fővárosi tanács esetében, tulajdonképpen részfeladat volt, mert az ügyek intézését a központi szervek fenntartották maguknak. — A proletárdiktatúra kiépülése — pontosabban kiépítése során — azonban egyre több feladatot adtak át a kerületeknek önálló jogkörű ügyintézésre. A helyi tanácsokat — s ez kivétel nélkül mindegyik fővárosi küldöttre elmondható — a feladatokat ellátni akarás kitartó és következetes tudata jellemezte. Az egész fővárosra érvényesek voltak Czabán Samu szavai, aki a III. kerületi ülésének tanácselnöki megnyitójában — a többek között — a következőket mondta: „Irányadó szempontunk legyen az: lehetőleg sokat cselekedjünk és keveset beszéljünk, ami azonban nem zárja ki, hogy a legfontosabb kérdéseket behatóan meg ne vitassuk. Igen fontosnak tartom, hogy az összeköttetés lefelé és felfelé a nagy tömegek felé, állandó legyen. Különösen az utóbbi a fontos, mert hiszen a nagy tömegek vágyakozása teremtette meg a munkástanácsot . . . Az intéző bizottság feladatait illetően: ez a bizottság a központtal érintkezést tart fent olyan ügyekben, amelyekben az eddig megjelent Forradalmi Kormányzótanács-i rendeletek értelmében el kell járnia és azonnal intézkednie is kell. Olyan ügyekben pedig, amelyekre nézve még nem tisztázódott az, hogy a kerületnek képezik-e teendőit, esetről esetre a központtól nyert utasítások alapján teszi meg intézkedéseit ... A nagy tömegekkel való összeköttetés céljából az intéző bizottság azt tervezte, hogy minden kedvező alkalommal a kerületben több helyen népgyűlést tart."

30 Az óbudai munkástanács elnökének reményei az ügyek folyamatos és egyszerű intézését illetően nem mindig válhattak valóra. A tanácsállam belső és külső nehézségei, a mindig sürgős aktuális feladatok néha szinte megbénították a legtettrekészebb tanácsokat is. Kaszap Sándor, a II. kerületi tanácselnöke május 6-án ennek a kerületi munkás- és katonatanács ülésén ennek hangot is adott, s mivel az ő példái már a gondok oldaláról nézik egy kerületi vezetés helyzetét, érdemes szavait idézni: „Sajnálattal közli, hogy az események minden számítást halomra döntenek, keresztülhúznak. Érdemleges munkát nem lehet végezni, nem lehet befejezni becsületesen egy munkát sem, mert amikor már odajutnánk, hogy a sok