Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

A POLGÁRI ÉS A SZOCIALISTA FORRADALOM BUDAPESTEN 1918—1919

baj közül legalább azt az egy bajt eltüntessük, akkor, amikor már csak egy lépés kellene ahhoz, hogy a proletárérdekeken valami lényegeset lehessen segíteni, akkor közbejönnek az események és egy más formában újból kell kezdeni a munkát ... Ez történt legutóbb is, amikor már a lakás kérdésnél, a'szocializálásnál, a népjólétnél és sok más dolognál némileg rendbejöttek volna a dolgok, és megjött az általános mozgósítási parancs, amely az embereket eltolta a helyükről úgy, hogy a munkástanács ismét ott állt, ahol ezelőtt két vagy három héttel."

31 Kaszap Sándor szavai olyan nehéz problémára mutatnak rá, amely elől az igaz forradalmárok soha nem térhettek ki: s ez a haza, a főváros fegyveres védelme volt. A tanácsi vezetés, a kerületi munkástanácsok nem kielégítő irányításának voltak szubjektív okai is, amelyek részben a felsőbb vezető szervek kapkodásából, részben a hivatalban maradt bürokraták ellenséges tevékenységéből származtak. Értékelhetően fény derült erre a tényre az V. kerületi munkástanács 1919. május 6-i jegyzőkönyvéből: „A rendeletek közül az egyik a másikkal ellentétben áll. A munkástanácsok autonóm joga tulajdonképpen nem áll teljesen rendelkezésre. Ez talán azért van, mert egyes kerületekben visszaélnek vele . . . Ma kijön egy rendelet, amely valamit szabályoz és holnap megérkezik a másik, amely egyenesen forradalmi törvényszék elé állítja azt, aki végrehajtja, amit tegnap neki megparancsoltak. Ilyen körülmények között nem lehet kívánni, hogy az elvégzett munka olyan legyen, amellyel a kerületben mindenki meg lehet elégedve."

32 Nem feladatunk az irányítási kérdésekről szóló panaszok kerületenkénti végigtekintése, de így is köztudottnak vehetjük, hogy a különböző szintű vezető szervek feladatkörei nem határolódtak el a 133 nap alatt; s ennek nehézségei érthetően ott jelentkeztek, ahol az intézkedéseket a gyakorlati életbe át kellett vinni: a helyi tanácsoknál. A fővárosi 80-as Intéző Bizottságon június 5-én bejelentették, hogy elkészült a főváros közigazgatási szabályzata, amely a különböző tanácsi szervek feladatköreit is tisztázta. Tárgyalására azonban nem került sor, így a kerületek hatásköri gondjai — s ilyen vonatkozásban Harrernek van igaza — a 133 nap alatt nem oldódtak meg. A Tanácsköztársaság fővárosának munkáshatalmát, a választott szervek tevékenységét azonban nem a hatásköri problémák és esetleges túlkapások, hibás lépések oldaláról, hanem a végzett munka alapján kell mérlegelnünk. A kerületi tanácsoknál is felállították a fővárosi tanácsnál már bevált panaszirodát, s ennek nagyon jó tömeghatása volt. A kerületekben Hirosik János javaslatára a panaszirodákat egyesítették az ingyenes tanácsadó szolgálattal, így aki ügyes-bajos dolgával a kerületi munkástanácshoz ment, megvárhatta, míg kérvényét, folyamodványát megírták, s a kész irattal fordulhatott az illetékes ügyintézőhöz. A kerületi tanácsok munkájához nagy segítséget nyújtottak a házbizalmiak és házbizottságok. Az ő szerepük igen nagy volt a lakáselosztásnál és az élelmiszerjegyek szétosztásánál is. A kerületi tanácsok fontos fórumai voltak a szocialista kultúra, a szocialista nevelés megformálásának. Több tanács önálló kezdeményezésekkel lépett fel; írás-olvasás tanfolyamokat indítottak az analfabétáknak, politikai és ismeretterjesztő előadásokat szerveztek, népszerű hangversenyeket indítottak. A kerületi tanácsok önállóságának gyorsabb fokozása, hatáskörük tényleges tisztázása, bátrabb támaszkodás a kerületi öntevékenységre: mindez tovább növelhette volna a proletárdiktatúra társadalmi bázisát. A centralizációs törekvések nemcsak a kerületi, de a fővárosi munkástanácsi tevékenységet is nehezítették, míg a decentralizáció demokratizáló hatása mellett a központi szervek túlterheltségét is csökkenthették volna. A két forradalom főváros környéki eseményei bizonyítják, hogy a főváros vörös övezetének A peremvidék lakossága együtt lépett a főváros forradalmi munkásaival. Ha a forradalom szemszögéből tanácsai vizsgáljuk az osztálymagatartást, nyilvánvalóvá válik, hogy a különbségtétel a főváros és környéke munkássága között csak topográfiai szempontból jogos. Azonban ez a topográfiai eltérés másfajta közigazgatást, másfajta infrastrukturális helyzetet jelentett. Éppen ezért a fővároskörnyéki munkásság s a peremvidék egész lakosságának élete eltérő volt, s helyzetük, társadalmi mozgásuk a politikai együttlépés ellenére is külön vizsgálatot igényel. A tanácsválasztások Pest környékén április 7—14. között zajlottak le, s a következő hetekben elfoglalták helyüket az új direktóriumok. A Tanácsköztársaság Leninvárosában, az egykori Erzsébetfalván a megválasztott helyi ErzsébetfalvaMunkás-, Katona- és Földművestanács 111 tagból állt. Forradalmi hitvallásuknak egyik szép Leninváros bizonyítéka, hogy 1919. május 1-én népgyűlésen tettek javaslatot a város nevének megváltoztatására, és ezt a Belügyi Népbiztosság jóvá is hagyta.

33 A megválasztott tanácsban a többség munkás volt, és 10 fővel volt képviselve a parasztság. Jelentős a nők térhódítása a helyi közéletben is; heten foglaltak helyet a tanácsban: hat munkásnő és egy tanítónő.

34 Az ügyek intézését a tanácsülések közötti időszakokban 20 tagú intéző bizottság végzete. A direktórium a központi intézkedések végrehajtásának ellátása és ellenőrzése mellett fontos helyi feladatot látott el a Birtokrendező és Termelést Biztosító Bizottság megalakításával. A bizottság javaslatot tett termelőszövetkezet alakítására az egykori Gubacs-pusztán.

35 Azt javasolta, hogy az 5

* 67