Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)
BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945
tetett. A rendező gárdisták és a tüntetők között verekedés tört ki. A tüntetőket átadták a rendőrségnek. Tüntetések voltak a Baross téren, a Teréz (ma Lenin) körúton, Rákospalotán és Rákoscsabán. A letartóztatások során felgöngyölítették a környék régóta keresett kommunista szervezetét is. Az akciókat teremtő kommunista magatartás állandó áldozatokkal járt. Az árulókat a párt Tüntetések és leleplezte és sorait megtisztította, új vezetőket állított az itthoni pártmunka élére. A pártmunka mozgalmak valóban jobb lett, célkitűzései reálisabbak, de a veszély nem szűnt meg. Ezt igazolta július 15. S p^ t étének és 18. között a KMP-titkárság három tagjának, Sallai Imrének, Fürst Sándornak és Karikás 'megmentéséért Frigyesnek a letartóztatása. A statáriális ítélet végrehajtását megakadályozni, Sallai és Fürst életét megmenteni a magyar és nemzetközi munkásosztály összefogása révén sem sikerült. A fővárosban akció akciót követett. Július 23-án a Golgota (ma Kulich Gyula) téren, július 24-én a Népligetben, július 26-án a Nagymező utcában és Újpesten zajlottak le kisebb tüntetések. Július 27-én Kispesten a textilesek rendeztek röpgyülést. Július 28-án a Baross utcai tüntetésnél az elöljáróság ablakait is betörték. A Társadalmi Egyesületek Halálbüntetésellenes Szövetsége „Dolgozó Polgárok !" kezdetű röpiratot adott ki, s mintegy tízezer aláírást gyűjtött a vádlottak megmentése érdekébem Az itthon és külföldön gyorsan felcsattanó tiltakozás riadalmat keltett a rendőri szervekben. Altalános mozgósítást rendeltek el; őrizték a fontosabb objektumokat, a fővárosban őrjáratozott a rendőrség. A két munkásvezető meggyilkolása, a Karikás ellen készülő merénylet mélyen megrázta a magyar munkásosztályt. A KMP röpiratai nem juthattak el széles tömegekhez, de mint az ellenforradalom alatt már oly sokszor, most is bebizonyosodott, hogy a szervezett munkásság szimpátiája s szolidaritása a kommunisták töretlen forradalmi szellemét támogatja. A realitásoknak ezen a talaján állt — s ezt sokszor láttuk — a fővárosi és környéki bizalmi férfiak testülete, amelyet már csak 800 fős létszáma miatt is joggal tarthatunk a fővárosi szocialista munkásgondolkodás tolmácsának. Ők most is hallatták szavukat. Július 28-án rendőrségi asszisztencia mellett üléseztek. Kéthly Anna beszédben ítélte el a statáriumot mint ,,az ellenforradalom ostoba és határtalan vakmerőségét". Kenetteljes szavai nem nyugtatták meg a bizalmiakat. „Nem ezt vártuk a párttól. Tessék általános sztrájkot kihirdetni ! Majd miránk is sor kerül!" A rendőrségi jegyzőkönyv szerint Jean Longuet beszéde után a karzaton többen az Internacionálét énekelték. Bátran kimondhatjuk, hogy a budapesti szociáldemokrata munkásság vakmerően éreztette vezetőivel, hogy vezetésre alkalmatlannak tartja őket. Augusztus 2-án 120-an jöttek össze az MSZDP kőbányai helyiségében a szokásos heti pártnapra. Többek követelték, hogy az elnök kegyeletes szavakkal emlékezzen meg a kivégzett Sallairól és Fürstről. Amíg ezt nem tette meg, nem engedték szóhoz jutni a párt egyik nagy tekintélyű vezetőjét, Mónus Illést. Az elnök az egész munkásosztály mártírjaként emlékezett meg Sallairól 21* 323 183. Az illegális KMP művészeinek fotómontázsa a meggyilkolt Sallai Imre és Fürst Sándor emlékére, 1932
