Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

és Fürstről. A hozzászólások során az is elhangzott, hogy a munkásmozgalom minden árnyalatának össze kellene fognia az egységfrontért, mert amíg ez nem valósul meg, addig csak^a .mozgalmat gyengítik, marcangolják egymást és eró'sítik a reakciót.

13 Augusztus 9-én a Kőbányai úti Ganz munkásainak egy része azt kérte a bizalmiaktól, hogy Karikás Frigyes, a gyár egykori bizalmija érdekében kezdeményezzenek akciót és másfél órás munkabeszüntetést javasoltak. A bizalmiak egyetértettek, de a vasasszakszervezet rémülten állította le ezt a tervet. Aznap az MSZDP VIII. kerületi szervezetének ülésén javaslatot olvastak fel a^statáriális eljárás megszüntetésére, a tömegmozgalmak megindítására és más aktuális kérdések megoldására. A statáriális ítélet elleni tiltakozások, a Karikás életének védelmében szervezett mozgalmak egymást követték. Ezeket nemegyszer a szociáldemokraták hajtották végre, együttműködve a kommunistákkal. Ez a közös küzdelem vezette rá a KMP-t arra, hogy a ,,szociálfasiszta" jelző használata az egész szociáldemokrata mozgalommal szemben helytelen, s inkább az együttműködést kell keresniük. Igaz, a nyílt kommunista akciók sem szűntek meg. Egyik ilyen meglepően bátor fellépésük Angyalföldön zajlott le, szeptember 10-én este 9 óra tájban. A statárium ellen tüntetőknél vörös zászló is volt. A KMP gyors talpra állása elsősorban annak volt köszönhető, hogy Sallai és Fürst nem vallottak a párt szervezeti felépítéséről, a Budapesti Pártbizottság sértetlenül dolgozhatott tovább. A példaként felhozott politikai akciók a munkásmegmozdulások jellegének változását jelzik. Ha keserves nyomorgás és harcok árán is, de az ínségesek 1932 végére már rendszeres — igaz nagyon szerény — segélyekben részesültek. Másrészt az ún. ínségmunkák növelésével emelkedett a foglalkoztatottak száma is. 1933-ra lassan emelkedett a termelés, a főváros ipara, kereskedelme túljutott a válság mélypontján. Ez nem valami békés szituációt, hanem új küzdelmek megindulását, a gazdasági harcok, a sztrájkok újbóli fellángolását hozta magával. Különösen jelentős sztrájkok zajlottak le a textiliparban, a bedórendszer ellen. Mindezzel együtt egy gazdasági nehézségekkel teli korszak volt lezárulóban, hogy átadja a helyét olyan éveknek, amelyekben a fasizmus elleni politikai harc került a küzdelem előterébe. 4. A FŐVÁROS GAZDASÁGPOLITIKÁJA A VÁLSÁG ÉVEIBEN A főváros vezetősége a gazdasági élet szaporodó válságjelenségei láttán sem volt képes változtatni addigi gazdaságpolitikáján, csakúgy, mint a kormány, amely továbbra is a külföldi kölcsönök felvételén fáradozott. A közgyűlés hozott ugyan néhány határozatot a válság enyhítése céljából, ezek a közmunkák soronkívüli kiadására, a beruházókölcsönök még felhasználatlanul levő részeinek igénybevételére, az építkezések adómentességének kiterjesztésére s általában az adóteher csökkentésére vonatkoztak. Rövidesen kitűnt azonban, hogy ezek az intézkedések nem elégségesek az egyre fokozódó méretű válság ellensúlyozására. A rendelkezésre álló pénzösszegek hamarosan kimerültek; a főváros által közmunkákra havonta 4 — 5 millió pengő volt fordítható, s az így alkalmazott munkások száma 6000 körül maradt, munkabérük havi 1 millió pengő körül alakult. Nagyobb megrendeléseket, pénz híján, nem tudtak eszközölni. Sőt, 1930 utolsó hónapjaira maga a főváros is a fenyegető pénzügyi csőd szélére került. Kölcsönt vesz Október 1-én a főváros pénzkészlete 8 millió pengőre zuhant le, és csak a fizetésekre 7 millió fel a főváros pengő volt szükséges. November folyamán 3,5 milliót kellett előteremteni a 20 millió dolláros kölcsön negyedévi kamatterhének fedezésére és 4 milliót a fizetésekre. December elejére újból pénz nélkül állt a főváros, holott a segélyek és fizetések összege 7,3 millió pengőt jelentett. Október 31-én valóban bekövetkezett az a helyzet, hogy a fővárosnak a Községi Takarékpénztárnál vezetett folyószámláján 0,7 milliós túllépés következett be. Decemberre volt várható a teljes pénzügyi lehetetlenülés. Ezt elkerülendő, a főváros vezetősége kétségbeesett erőfeszítéseket tett újabb kölcsön felvételére, ami ezekben a napokban végül is sikerrel járt. A Községi Takarékpénztár és a nagybankok útján 46 millió pengő összegű úgynevezett függőkölesönt vett fel 2, illetve 4 évi visszafizetési határidővel. E kölcsönből folytatni lehetett a közüzemi beruházásokat körülbelül 30 millió pengő értékben, míg csaknem 16 millió pengőt vett igénybe a vásárpénztári veszteségek részleges fedezése. A kölcsöntőke befolyását követően — minthogy a beruházási célokra engedélyezett összegek nem azonnal váltak esedékesekké — átmenetileg megszűnt a fővárost fenyegető pénzügyi csőd veszélye. 1931-ben azonban már ismét több alkalommal elfogyott a főváros pénze. E problémákon végül úgy sikerült úrrá lenni, hogy a Községi Takarékpénztárelső ízben 20 millió pengőt, majd később több ízben kisebb összegeket — forgótőke-kölcsönként — bocsátott a főváros rendelkezésére. E kölcsönök rövid lejáratúak voltak, s feclezetükről a takarékpénztár által kezelt különböző üzemek számláin jelentkező készpénzállomány átmeneti felhasználása útján gondoskodtak. A községi bank létezése, a főváros pénzeinek egy helyen való összpontosítása ezekben az években határozottan előnyösnek mutatkozott. Ilyen bankintéz-