Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

A POLGÁRI ÉS A SZOCIALISTA FORRADALOM BUDAPESTEN 1918—1919

még később is fennállt, s gyökeresen a 133 nap alatt változást végrehajtani nem tudtak. Ugyancsak a beruházások pénzügyi fedezetének hiánya s az idő rövidsége akadályozta meg az iskolaügy gyökeres reformját is. Rákospalotán 5000 iskolás korú gyerekből csak 4000 számára tudták az oktatást megszervezni. A művelődésügyi bizottság terveket dolgozott ki új iskolák építésére. A művelődésügy egyik érdekes emléke Rákospalotán, hogy az akkor aktuális kérdésekről előadásokat szerveztek. Ilyenek: általános nevelési-oktatási problémák a proletárdiktatúrában, a kommunista erkölcs, a nevelés új szelleme, a proletárdiktatúra és a tanítóság viszonya. A magyar forradalmi munkásmozgalom egyik fellegvárában, Újpesten a tanácsköztársasági Újpest választásokat április 7-én tartották meg. Az előző napon nagygyűlésen ismertették a választást s annak jelentőségét.

43 Újpest lakosságának 44 százaléka, 32 183 személy adta szavazatát a Munkás- és Katonatanácsra.

44 A tanács 144 tagból állt, élén háromtagú direktóriummal. A munkásság Újpesten is őszintén magáénak érezte demokratikusan választott szerveit, s azok munkájában részt kívánt venni. Jó példája ennek a Schlick-Nicholson-hajógyáriak levele, amellyel április 26-án a direktóriumhoz fordultak: „Tekintettel arra, hogy hajógyárunk az újpesti munkás- és katonatanács testületében képviselve nincsen, továbbá arra, hogy hajógyárunk speciális érdekei feltétlenül megkövetelik, hogy ezen tanácsban képviselve legyünk, tisztelettel kérjük Elvtársainkat, szíveskedjenek a munkástanácsban egy helyet fenntartani és jelöltünket, Barbinek Jakab főbizalmit munkástanácsunk elnökét elismerni . . . "

45 A megválasztott tanács tisztviselőinek jelentős része régi szakember volt, de arra törekedtek, hogy minden területre jusson egy-egy a Tanácsköztársaság politikáját meggyőződéssel és felkészültséggel képviselő munkatárs.

46 Újpest közigazgatása március 21-e előtt nagyrészt szociáldemokrata tisztviselőkből alakult ki, s így a proletárforradalom nem hozott alapvető személyi változást. A baloldaliak és sokan mások is, akikben nem élt tudatos ellenszenv a proletárállam iránt, most kedvvel, bizakodással és nagy tervekkel láttak munkához, hiszen tevékenységüket már nem bénították a korábbi pártviszályok. Annak érdekében, hogy a direktóriumnak mindig áttekintése legyen az újpesti közigazgatás „hétköznapi" munkájáról, előírták: „A városi intéző bizottság ülésein tárgyalandó ügyek előzetesen a direktórium tanácstermében tartandó osztályvezetői értekezleten tárgyalandók."

47 Az államigazgatás helyi szerveinek kiépítésén kívül még egy nagy feladat megoldása várt Újpest vezetőire a proletárhatalom első heteiben: az ipari, közlekedési és bányaüzemek, valamint a pénzintézetek és lakóházak köztulajdonba vételében való részvétel. Helfgott Ármin, az Újpesti Munkástanács szocializálási biztosságának április 4-i ülésén már jelenthette: „Újpesten a legnagyobb rendben történt az üzemek szocializálása és azok birtokbavétele." Az új vezetők kijelölése a politikai megbízhatóság és a szaktudás alapján történt. Össze kellett hangolni a gyárak termelését, ügyelni kellett a munkabérek megfelelő arányára. Folyamatban volt a kisipar szocializálása is, és a kisüzemek összevonása már öt iparágban megtörtént. Helfgott Ármin részletesen beszámolt a szocializálás gondjairól is, ugyanakkor azt tapasztalta, hogy a munkásság kötelességérzete megnövekedett.

48 A szocialista szellemű művelődéspolitika és szociálpolitika érdekében az újpesti munkástanács is mindent megtett. A direktórium és a tanács már 1919. március 26-i ülésén határozatot hozott a városi alkalmazottak „drágasági és államsegélyének, valamint a felemelt családi pótlékának" folyósításáról. Tömegesen érkeztek a direktóriumhoz munka- és segélykérvények is. A burzsoázia, a legvagyonosabb polgárok „felkérésre" kényszeredetten, de önként kisebbnagyobb összegeket adományoztak a város javára, amelyből csak a legfontosabb szociális kiadásokra futotta. Az ellenforradalmi sajtó becslése szerint ez az összeg majdnem 1 millió 400 ezer korona volt. A cikk írója arról panaszkodott, hogy „sehol az országban nem mutatkozott a diktatúra a magántulajdonnal szemben annyira kirívóan ellenségesen, mint Újpesten".

49 Az élelmezés javítására a megyeri lóversenytéren baromfitelepet létesítettek. Bevásárlókat küldtek vidékre a lakosság élelemellátásának megjavítására, és közös konyhát állítottak üzembe. A rákospalotai erdő kiirtott részeit felparcellázták, és a gyárak dolgozóinak konyhakert céljára ajánlották fel. Az üzérektől és rejtegetőktől elkobzott élelmiszert a kórházaknak adták át. Az utcákon felhalmozódott sokéves szemetet elhordatták.

50 A direktórium terveket készített a város egészségügyi helyzetének javítására is. „Kórházi viszonyaink ... a tűrhetetlenségig hiányosak. Az újpesti közegészségügyi intézmények, amelyek a betegek ellátására szolgálnak, jórészt társadalmi úton keletkeztek s a társadalom támogatása által működnek. Ez a helyzet nem felel meg tehát a mai forradalmi idők követelményeinek. A betegellátás, a védekező intézkedések, a higiéné ügye: közügy, amely nem a társadalom jótékony kezétől várja a segítséget, hanem a köznek, a diktatúrának, a városnak a beavatkozását igényli."

51 Újpest két magánkórházában, a Károlyi Kórházban 160, akis férőhelyű Gyermekkórházban 40, továbbá a Járványkórházban 60 beteget tudtak fogadni, de a betegek száma ezt minden