Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

A POLGÁRI ÉS A SZOCIALISTA FORRADALOM BUDAPESTEN 1918—1919

időben túlhaladta. A direktórium közkórház létesítését tervezte, kiegészítve egyéb közegészségügyi intézményekkel: népfürdővel és szemétégető teleppel. 1919. június 27-én a direktórium megkezdte az érdemi munkát azzal, hogy bizottságot küldött ki a Járványkórház helyzetének meg vizsgálására. Megállapították, hogy ,,a jelenlegi járványkórház úgy fekvése, mint mérete és berendezése folytán a kor követelményeinek meg nem felel, mert az ideiglenes jelleggel épített egyes pavillonok már oly rossz állapotban vannak, hogy azok fönntartása nem áll arányban az általuk szolgáltatott céllal, de meg, mert a férőhelyek száma (ily kevés, hogy azt föltétlenül szaporítani kell, mivel azonban a jelenlegi területen hely rendelkezésre nem áll, végül pedig, mert a járványkórházzal szoros kapcsolatban lévő Fertőtlenítő a város másik végén van elhelyezve s e két üzem egységesítése gazdasági szempontból felette kívánatos, ennélfogva egy nagyobb végleges jellegű járványkórház felépítése immár tovább nem odázható el".

52 Az újpesti munkástanács művelődéspolitikáját érzékelteti a közigazgatási osztály május 2-i jelentése: „Oktatásügy: Az analfabéta tanfolyamok megszervezése folyamatban van, úgy hogy a tanítást a jövő héten meg lehet kezdeni . . . Intézkedés történt, hogy az óvodák megkezdjék működésüket, evégből a lakáshivatal azon szétosztó irodák részére, amelyekóvodákban vannak elhelyez ve, megfelelő helyiségeket kiutalt, s ha ezek az irodák átköltöznek, az óvodahelyiségek fel fognak szabadulni." Az újpesti munkástanács művelődési osztályán dolgozott Illés Béla, aki a közművelődésnek igen átfogó programját dolgozta ki. A 133 nap alatt Újpesten színházi előadásokra, munkáskultúrestekre került sor. A Pest környéki munkástanácsok tevékenységének a közös feladatokból következően sok közös vonása is volt. Mindez nem jelentett teljes azonosságot, ami nemcsak az önálló kezdeményezőkészség dicsérete, de bírálat is, mert a tanácsok irányító szerveitől nem mindig kapták meg a szükséges útmutatásokat. Láttuk, hogy a nagyobb lélegzetű változások hordozói a munkáslakta települések voltak, s elsősorban a Pest környéki városok: Újpest, Rákospalota, Kispest és Lenin város. 39. Bíró Mihály plakátja 8. 1919. MÁJUS ELSEJÉNEK MAGYAR FŐVÁROSA ,,A Magyarországi Tanácsköztársaság május elsejét, a világ forradalmi proletariátus nemzetközi egységének emléknapját, a proletárállam ünnepévé avatja. E napon minden munka szünetel. A Forradalmi Kormányzótanács." Ez a lakonikus, de minden lényegeset elmondó rendelet 1919. április 30-án jelent meg. De május elseje megünneplésének szervezése, már korábban elkezdődött, s a szervező bizottság élén itt is Szamuely Tibor nevével találkozunk. A bizottságban a művészeti dekorációk tervezésére művészeink közül többen is részt vettek: Pór Bertalan, Bíró Mihály, Ferenczy Sándor és mások is. A szervező bizottság április végi felhívása külön is hangsúlyozta, hogy az első szabad május elseje szervezettségében, külsőségeiben egyaránt méltó legyen a nagy eseményhez: ,,1919. május elsejének a diadalmas forradalmi proletariátus feledhetetlen ünnepének kell lennie. Boruljon vörös díszbe e napon a főváros, az ország minden városa, községe ! Minden zászló, virág, zene a győzelmes május elsejét ünnepelje."

53 A fővárosi május elseje azonban nemcsak a proletariátusnak ünnepe, de erődemonstrációja is volt. A katonai és a vele járó politikai válság e nehéz perceiben sem mondhattak le a proletárünnepekről, mert az erő demonstrációjára szükség volt. Bár a május elsejei felvonulás a válságot nem számolhatta fel, az csak napok múlva következett be, de a főváros és környéke számára az aggodalmat keltő rossz hírek és rémhírek özönében ez a nap erőt adó volt.