Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

IRODALOM ÉS LEVÉLTÁRI FORRÁS

Budapesti Közigazgatási és Üzemi Útmutató, s végül a Budapest Székesfőváros Üzemeinek és Részvénytársaságainak Évkönyve sorozatai, melyek a megjelenés előtti év eseményeinek krónikáján kívül értékes visszapillantásokat is tartalmaztak egy-egy gazdasági témára is. Külön kiemelendő az 1942-ben újra felélesztett fővárosi Közigazgatási Évkönyv, amely ugyan csak egy évfolyamot élt meg, de kitűnő áttekintését nvúitia az 1938 — 1942-es évek Budapestjén bekövetkezett változásoknak. Nagy-Budapest témakörére Szendy íográfiája jól felhasználható. Lényegében a közigazgatás működését ismertető kötetek közé sorolhatók „A korszerű közszolgálat útja" közigazgatási továbbképző tanfolyam előadásait Károly 1942-ben közzétett monc közreadó vaskos művek is, melyek közül Budapestre a 8. (A mai magyar város) és a 11. (Városfejlesztés, városrendezés, városépítés) kötet a legfontosabb. Az 1938-, illetve 1940-ben megjelent előadások a főváros legilletékesebb vezetőinek ismertetéseit tartalmazzák, melyek szűk körben, megbízható személyek előtt liangZO

]5

a

sajátosságuknál fogva igen értékes keresztmetszetét adják az 1930-as évek fővárosi gazdaságpolitikájának. gazdasági napilapok és a kommunális sajtó közleményei is. _ A felszabadulás utáni magyar történetírás sem fordított különösebb figyelmet a főváros újkori politikaés gazdaságtörténetének feltárására. A marxista politika- és gazdaságtörténeti művek — különösen az 1954ben a Fővárosi Tanács által megindított várostörténeti adatgyűjtés első eredményeire támaszkodva — elszórtan tartalmaztak ugyan utalásokat Budapestre, de magának a fővárosnak mint politikai és gazdasági nyéki fejlődós témájával (A Budapest környéki ipari övezet kialakulásának és fejlődósének kérdéséhez. TBM XEV. köt. 1961). A szorosabban vett Budapest iparának történetét az ellenforradalmi rendszer fennállásának első felében, nagy vonásokban, Sipos Aladár körvonalazta (Budapest gyáripara 1919 — 1933. TBM XTIT. köt. 1959). E tanulmányok sorában említhető az ellenforradalmi városvezetés korrupt gazdaságpolitikáját bemutató munka: A budapesti városatyák panamái (Szekeres József, Bp. 1961), és Kiss György könyve a várospolitika történetéről (Bp. 1955). A nagyméretűnek indult adatgyűjtés és publikálás kezdeti eredményei után joggal várt nagyobb lélegzetű folytatás elmaradt. A Budapest-történeti kutatások megindulásától a fővárossá egyesítés centenáriumáig eltelt mintegy másfél évtized alatt a Tanulmányok Budapest Múltjából ritkán megjelenő kötetein s az említett néhány önálló publikáción kívül hiányoztak az újkori fővárostörténeti s különösen a gazdaságtörténeti vonatkozású feldolgozások és publikációk. Az 1960-as évek végén a fővárostörténet-írás kezdődő reneszánszát már a televízió Fekete-Fehér vetélkedősorozatának nyomán megjelent nagyszámú kerülettörténeti mű is jelezte. A Budapest Enciklopédia (Bp. 1970), majd a Budapest Lexikon (Bp. 1973) ós a Fővárosi Levéltár Források Budapest Múltjából sorozata jelentették a tetőzésót a fővárosegyesítési évforduló nyomán közreadott fővárostörténeti műveknek. Az említett kiadványokban, csakúgy mint az 1967 óta megjelenő Budapest c. havi folyóiratban s a TIT heti közlönyében is nagy teret szenteltek a politikai és gazdaságtörténet egyes kérdéseinek. A tudományos igényű kutatásokon alapuló Budapest-történet megírása azonban a centenárium kapcsán sem történt meg. Budapest és környéke munkásmozgalmának története önálló feldolgozására történeti irodalmunkban a jelen feldolgozásig ugyancsak nem került sor. Közismert tény viszont, hogy a magyar munkásmozgalomtörténeti irodalom már eddig is sok oldalról közelítette! meg a munkásosztály fővárosi történetének egyes korszakait, egyes kérdéseit. Az általános feldolgozások a budapesti munkásmozgalom centrikus helyzetéből általános munkásmozgalom-történeti irodalom a központi fondokra támaszkodott, s nem használta fel a budapesti munkásmozgalom történetének sajátos forrásait a Budapest Főváros^Levéltárában, a PárttörtóÁ fővárosi munkásmozgalom két világháború közötti történetéhez alapvető irodalomnak tekinthetjük az MSZMP KB Párttörténeti Intézete gondozásában a Kossuth Kiadónál évtizedünk elején megjelent monográfiasorozatot. Elsőként kell említenünk a kezdetektől napjainkig megjelent összefoglalást: A magyar forradalmi munkásmozgalom története (Bp. 1972). Ugyancsak a munkásmozgalom-történet szintézisét adja a Kommunista Párt történetének összefoglalása is: Legyőzhetetlen erő. A magyar kommunista mozgalom fejlődésének 50 éve (Bp. 1968). E két fenti munka elvi állásfoglalásai kapnak részletesebb, ténykutatásokhoz is forrást jelentenek. Ugyanezek az ismérvek jellemzik Liptai Ervinné, A Magyarországi Szocialista Munkáspárt 1925-1928 c. monográfiáját is (Bp. 1971). Liptai Ervinné adatgazdag műve a lehetséges forrásokat kimerítette, témájára vonatkozóan további kutatások nem voltak szükségesek. Borsanyi György, Kenyeret!" (Bp. 1971) c. műve részletes és új elemzését adta a gazdasági világválság éveinek, a íozgalombí