Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

IRODALOM ÉS LEVÉLTÁRI FORRÁS

Harsányt János, Magyar szabadságharcosok a fasizmus ellen (Bp. 19(5(5 és 1969) c. könyvében kap összefoglalást, Végül meg kell említenünk a Dokumentumok a magyar forradalmi munkásmozgalomról c háromkötetes gyűjteményt, melynek több dokumentuma felhasználásra került. Az összefoglaló munkák sorában a fővárosi szakszervezeti mozgalomról adtak kiemelkedően sok hasznos útbaigazítást azok a művek amelyek a Tanulmányok a magyarországi szakszervezeti mozgalom történetéről (Bp. 1969) c. kötetben jelentek meg. =g8 Kitűnő ásmozgalomhogy gondos elemzését adja a szakszervezeti mozgalom eseményeinek egész tárgyalt korszaka vonatkozásában. Az egykori peremvárosok helytörténeti monográfiái közül, kevesebb adattal, de hasonlóan sok helyi vonatkozással emelkedik ki a mai XX. kerület történetéről szóló mű: Pesterzsébet, Soroksár, Budapest XX. kerületének múltja és jelene (Bp. 1972). A fenti kötetből színvonalas tanulmányai mellett külön említést kell tennünk a szociáldemokrata mozgalom differenciált, mai ismereteinknek megfelelő tárgyalásmódjának. Ugyancsak helyi vonatkozásokban gazdag, levéltári kutatásokban már kevesebb erőfeszítés jellemzi a többi monográfiákat. A jelen tanulmányhoz a következő további kerülettörténeti munkákra támaszkodtunk: Józsefvárosi Lexikon (Bp. 1970), Újpest története (Bp. 19(59), A Terézváros munkásmozgalma (Bp. 1970). Ez utóbbi munkánál ki kell emelnünk az 1940 utáni fejezetek adatgazdagságát, levéltári kutatásokra, visszaemlékezésekre egyaránt jól támaszkodó tényfeltárását. Egy-egy helyi esemény lezárásához nyújtott segítséget A XVI. kerület története (Bp. 1971). kásság szerepének vizsgálata a két világháború közötti politikai mozgalmakban. E témához forrásként szol gált Csabai, Imre, Budapest politikai mozgalmai c. kézirata, valamint Nagy Zsuzsa, A budapesti liberális ellenzék 1919-1944 c. monográfiája (Bp. 1972). A szociáldemokrata pártszervezetek felépítése és munkássága c. témakör legfontosabb iratai a Párttörténeti Intézet Archívumában találhatók meg. A források az MSZDP központjának ós kerületi szervezeteinek megmaradt irataiból, a rendőrség által összeállított baloldali összesítőkből tevődnek össze. Ehhez a témakörhöz is, de a fővárosi munkásmozgalom-történet egészéhez eddig fel nem használt forrást jelentenek a Budapest Főváros Levéltárában őrzött rendőrségi napiparancsok. Két összesítő készült, egy a fővárosi tisztikar, egy a legénység számára. Az előző elsősorban politikai anyagokat közöl, az utóbbi a mozgósítási parancsokat tartalmazza. A Párttörténeti Intézet Archívumában őrzött, az illegális KMP szervezeteinek irataival összevetve arra is fény derült, hogy milyen fokú volt a rendőrségi ügynökök beépülése a mozgalomba, mivel sok esetben az akció tervezésének napján már stencilcs sokszorosításban közölték a rendőri nyéki újságok, röpiratok vonatkozásában. A Budapest társadalomtörténetéről szóló összefoglaló elsősorban a Magyarország története 8. kötetének (Bp. 1976) társadalomtörténeti koncepcióját hasznosította. Az itt kifejtett koncepció (Berend T. Iván ós Bánki György munkája) mindenekelőtt gazdasági alapozása nyújtott nagy segítséget; ezt a gazdasági alapvetést, ismeretesen, gazdaságtörténeti munkáikban maguk a szerzők végezték el. Az általános képhez és demográfiai leíráshoz elsősorban az 1920., 1930., 1941. évi népszámlálások, valamint az 1935. évi népösszeírás közzétett adatai adtak támaszpontot, Ezenkívül mint figyelemre méltó munkákat, melyekből adatokat vagy szempontokat lehetett meríteni: Kovács Alajos, Magyarország népe és népesedésének kérdése (Bp. 1941), Dr. Hollós István, A régi magyar államterület népességének fejlődése 1910— 1930 között (Magyar Statisztikai Szemle 1932. 11. sz.), Dr. ThirringLajos, Nagy-Budapest népessége (Statisztikai Közlemények 78. köt. 1. sz.), Dr. Thirring Gusztáv, Budapest főváros demográfiai és társadalmi tagozódásának fejlődése az utolsó 50 évben (Bp. 1935) c. műveket kell kiemelni. Nagy-Budapest problémájához Dr. Thirring Lajos már idézett munkáját, valamint ugyancsak ennek a szerzőnek Budapest népességének anyanyelvi és vallási megoszlása (Magyar Statisztikai Szemle 1932. 6. sz.), Budapest távlati környékének népesedése (Magyar Statisztikai Szemle 1927. 12. sz.), Fővárosunk és környékének xíjabb fejlődése (Magyar Statisztikai Szemle 1931. 3. sz.), Dr. Bodor Antal. Budapest hatása a környékbeli földárak és művelési ágak alakulására (Városi Szemle 1934. (5. sz.), fíuisz Bezső, Közlekedés és település kölcsönhatása Budapesten (Uo. 1933. 4. sz,), Buisz Bezső, A pestkörnyéki városok fejlődési; (Városok Lapja 1931.), Dr. Thirring Lajos, Miért szerepel a Pestkörnyók a statisztikában (Községfejlesztés 1935. 3. sz.), Pirovits Aladár, Új elmélet a nagy városkörnyéki néptömörülések (agglomeráció) problémáiról (Városkultúra 1932. 13 — 18. sz.) e, írása került felhasználásra, s az újabb irodalomból elsősorban Berend T. IvánBánki György, A Pest környéki ipari övezet fejlődése (Századok 19(57) c. tanulmánya. Az egyes fővárosi társadalmi rétegek rajzához segítséget nyújtott a Hetven éves Budapest (Városi és vármegyei szociográfiák, Bp. 1943), valamint a Magyar Statisztikai Szemle és a Statisztikai Értesítő 1935 — 1943 közötti évfolyamainak kisebb közleményei, melyek jelentőségét — elsősorban a lakásstatisztika adatai (>setében — az húzta alá, hogy a harmincas évek végétől átfogó munkákra nem lehetett támaszkodni. Az űr áthidalásához nagy segítséget nyújtott ezenkívül: Az 1941. évi népszámlálás. Történeti Statisztikai Kötetek (Bp. 1975) megjelenése; ezzel a régebbinél sokkal pontosabb és átfogóbb adatok álltak rendelkezésre a mindeddig - főleg Budapest vonatkozásában — igen hiányos 1941. évi népszámlálásról. Ami az egyes rétegek társadalomrajzát illeti, az említett munkákon kívül a következők szolgáltak forrásul: Márkus László, A Horthy-rendszer uralkodó elitjéről (Történelmi Szemle 1965. 4. sz.), Bánki György, Gondolatok az ellenforradalmi rendszer társadalmi bázisának kérdéséhez (Uo. 1962. 3 — 4. sz.), Lackó Miklós,