Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

IRODALOM ÉS LEVÉLTÁRI FORRÁS

IRODALOM ÉS LEVÉLTÁRI FORRÁS Budapest és a peremvárosok 1918 — 1945 közötti politikai, munkásmozgalmi és gazdaságtörténetének feltárása és monografikus formában történő közreadása mind ez ideig adóssága a magyar várostörténetírásnak. Ezt a hiányt kívánja pótolni a jelen munka. A főváros politikai és gazdaságtörténetének egyes részproblémáit több munka tárgyalja. A számba vehető művek jó része az 1930-as években látott napvilágot, főleg a Fővárosi Statisztikai Hivatal munkatársainak tollából. A Statisztikai Közlemények sorozatában megjelent számos politikai ós gazdaságtörténeti elemzés, csakúgy, mint a Városi Szemle körül csoportosuló várostörténészek és történetírói vénával rendelkező városi tisztviselők tanulmányai és közleményei melyek terjedelmileg gyakran egy nagyobb monográfia szintjét is elérték — lényegében nem haladták meg a várostörténeti publicisztika mércéjét. Az említett művek szerzői többségükben sem gazdaságtörténészi, sem várostörténészi képzettséggel nem rendelkeztek, sem a város- és államigazgatás forrásbázisára, irataira nem támaszkodhattak. E szerzők jórészt statisztikusok voltak, s mintegy pragmatista módszer alapján állva a statisztikai adatanyag csoportosításából, analizálásából levonható megfigyeléseket, megállapításokat és következtetéseket tették közzé munkáikban. A Statisztikai Közlemények és a Városi Szemle politikai ós gazdaságtörténeti témaválasztású publikációi közül leginkább Bene Lajos, Farkasfalvi Sándor, Homolyai Dezső, Móricz Miklós, liuisz Bezső, SurányiUnger Tivadar, Szigeti Gyula, Szőnyi <!yula és Török István művei emelhetők ki. A korabeli statisztikai forrásanyag igen bőséges és nagyszámú kiadványt tartalmaz. Sajnálatos módon az adatközlések elsősorban gazdaságtörténeti vonatkozásban nem teljesek és kielégítőek. A Székesfővárosi Statisztikai Hivatal Evkönyvei, Zsebkönyvei s más kiadványai — elsősorban Illyefálvy I. Lajos szerkesztésében — bár jól használható adatanyagot publikálnak, mégsem térnek ki a gazdasági élet valamennyi számba jövő területére. Hiányoznak pl. a főváros kis- és középiparára, az egyes ipari ágazatokba beruházott tőkére, a főváros külkereskedelmére vonatkozó rendszeres adatközlések, s csupán néhány évre állnak rendelkezésre az említett területekről felmérési adatok. A Fővárosi Statisztikai Hivatal kiadványainak másik alapvető hiányossága, hogy csak a korabeli Budapestre vonatkozó adatanyagot tartalmaznak, holott a századfordulót követően már kialakult a gazdasági értelemben egységnek tekinthető Nagy-Budapest. A fejlődés vizsgálatánál ezért a főváros ós peremvárosai egységes egésznek tekintendők, egymástól nem elválaszthatók, s ezért igen nehéz a csupán sporadikusan fellelhető peremövezeti adatanyagra támaszkodva a nagya korlátjaiba il. Farkasjalvi „„ágok a NagyBudapest területén fekvő Budapest környéki városokban és községekben vagy Illyefálvy. I. Lajos, Csonka jhazánk városai c. műveiben. Kétségtelen, hogy az adatokat a Központi Statisztikai Hivatal gyűjtésének feldolgozásával lehetett volna rendszeresen közzétenni, s talán szervezeti és személyi okokból e lehetőség 3zi ikai élei ™^ikai évkönyvet. A Központi Statisztikai Hivatal kiadványai közül elsősorban a Magyar Statisztikai Zsebkönyv 1931 — 1946-os évfolyamai hasznosíthatók, mintegy kiegészítőlég a városi kiadványokhoz. A Magyar Statisztikai Évkönyv és a Magyar Statisztikai Szemle elsődlegesen az arányos vonatkozású adatanyag szempontjából vehetők figyelembe. A statisztikai alapozású forrásirodalmon kívül még számos korabeli kiadvány hasznosítható a főváros politikai és gazdaságtörténetének feldolgozásánál. Figyelemre méltóak Halász Árpád és Hamvas János várostörténeti monográfiái, melyek bőven tartalmaznak gazdaságtörténet i'anyagot is. Az elsőként említett szerző a Wolff-párt szemszögéből, az utóbbi a városházi kormánypárt álláspontjáról tárgyalja a főváros történetét az első világháborút követően egészen a harmincas évek végéig. A politikailag erősen elkötelezett munkák sorában említendők a szociáldemokrata párt elméleti folyóiratában, a Szocializmusban közzétett várostörténeti tanulmányok is. Igen jók az 1920-as évek derekán a budapesti várospolitikáról az illegális kommunista párt folyóiratában, az Üj Hangban közreadott elemzések. A szociáldemokrata pártból kiszakadt ellenzéki csoportosulások által közzétett felhívások ós a rövid ideig engedélyezett Magyar Szocialista Munkáspárt sajtó- ós röplapanyaga is a figyelemre méltó korabeli forrásanyag körébe

1 sorolható. A korabeli gazdasági évkönyvek ós beszámoló jelentések közül megemlítendők, mint egyes vonatkozásaikban városi gazdaságtörténeti adatanyagot is tartalmazó művek, a Magyarország Evkönyve, a Katonaféle Magyarország Közgazdasága (1936 — 1940), a Grátz Gusztáv szerkesztette Ungarisches Wirtschaftsjahrbuch sorozat (1925 — 1943). Az egyes vállalatokra, ágazatokra nélkülözhetetlenek a kompasszok, elsősorban a Galánthai—Nagy és a Kallós-féle sorozatok, melyek a korszak egészére nézve rendelkezésre állnak. A gazdasági beszámoló jelentések közül a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, a Magyar Nemzeti Bank éves és a Magyar Gazdaságkutató Intézet negyedéves helyzetjelentései igen fontos ós nélkülözhetetlen forrásanyagot jelentenek. Az 1930-as évek derekától egyre gyakoribbá váltak a fővárosi közigazgatás keretei között elkészített és közzétett évkönyvek és hivatali útmutatók. Említést érdemelnek a fentiek közül a Fővárosi Évkönyv, a