Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

EPILÓGUS A FELSZABADÍTOTT FŐVÁROS ÉLNIAKARÁSÁRÓL

310. „Vége a háborúnak". Tüntető (elvonulás a fővárosban 1945. május 9-én nem egy esetben súlyos károkat okozva —, az üzemi bizottság értesülve erről, azonnal lépéseket tett eltávolításuk érdekében. Az üzemi bizottságok kérték, sürgették állandóan a Budapesti Nemzeti Bizottságot a gyári igazoló bizottságok felállítása végett. Sok üzemben választottak kommunista munkást az igazoló bizottság elnökének, mint pl. az Egyesült Gép- és Fémárugyárban, az angyalföldi, zuglói, újpesti és kőbányai üzemek egész sorában. A kommunista vezetés alatt álló üzemi bizottságok általában kíméletlen harcot folytattak a fasiszta maradványok kiirtásáért, a hazaáruló ós népellenes bűnösök megbüntetéséért. A budapesti üzemi munkások növekvő súlya a bizottságokon keresztül nagymértékben éreztette hatását a fővárosi népbíróságok működésében is. A gyárak munkásai azonban az üzemük területén kívül is részt vettek a romeltakarítási és helyreállítási munkálatokban. Az üzemi bizottságok közvetítésével az üzemi munkásság keresetének 3 — 6 százalékát felajánlotta a kommunista irányítás alatt működő Nemzeti Segély részére. Igen gyakori eset volt az, hogy teljesen elpusztult, kiégett gyárak munkásai elfoglaltak szökött német állampolgárok vagy szintén elmenekült nyilasok tulajdonában volt, épségben maradt gyártelepeket, és nem várva utasításra, megkezdték a termelést. Mint kész tényt jelentették be az elfoglalt üzem munkába állítását a Budapesti Nemzeti Bizottságnak, közölve, hogy pontos leltárt vettek fel az üzemben talált berendezésről és raktári készletekről, kívánságra bármikor készek elszámolni. Ilyen üzemfoglalást hajtottak végre a ,,Nemesfémipari Szakszervezet Kollektív Jelvónyüzemének" dolgozói, akik Fricker A. Károly szökött német állampolgár VII. kerületi üzemét foglalták el. A XIII. kerületben a következő fasiszta és német tulajdonban volt gyárakat vette át a munkásság: a Kores-féle papírgyárat, a Kopp-féle mezőgazdasági gépalkatrészeket gyártó üzemet, a Litophon vegyigyárat, a Hun utcai gépgyárat, az Ikarus Rt.-t és a Logo Rt.-t. A XIII. kerületi üzemfoglalásokat a kommunista munkások kezdeményezték. A felszabadulást követő napokban létrejött üzemi bizottságok jól működtek. A február 15-én megjelent kormányrendelet jogosan ismerte el működésüket, és tevékenységüket egységes elvek szerint szabályozta. A rendelet jogot biztosított a munkásoknak a gyárak vezetésében, és kiterjesztette az üzemi bizottságok hatáskörét: az üzemeknek a munkaviszonyt illető összes ügyeire, a munkabérre, a munka- és szabadságidőre, az alkalmazottak munkaviszonyból folyó jogainak érvényesítésére, közös gazdasági és jóléti érdekeire, a családvédelemre, üzembiztonsági, egészségügyi berendezésekre, kulturális és jóléti intézményekre, a balesetek elleni védekezésre. Kiterjedt a bizottságok hatásköre az alkalmazottakkal való bánásmódra, fegyelmi ügyekre, a munkafeltételekre, a gyári munkarend és munkafegyelem összes kérdéseire, valamint 40* 627