Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

EPILÓGUS A FELSZABADÍTOTT FŐVÁROS ÉLNIAKARÁSÁRÓL

EPILÓGUS A FELSZABADÍTOTT FŐVÁROS FLNI AKARÁSÁRÓL Budapestet 1945. február 13-án, közel másfél hónapig tartó — a fővárost felsőbb katonai parancsra a lehetőségig kímélő — nehéz harcok után a Vörös Hadsereg csapatai felszabadították. A kiégett, felrobbantott, kifosztott gyárak és üzemek, a földig lerombolt lakóházak (Budapest 30 ezer házának ós középületének 70 százaléka romba dőlt vagy gyors és alapos tatarozásra szorult), az Európa-szerte híres Duna-hidak romjai, az utcákon és tereken temetetlenül fekvő halottak ezrei, az élelem és gyógyszer nélkül szenvedő sebesültekkel és betegekkel zsúfolt kórházak, a megbénított közlekedés: mindez a nácik és nyilas cinkosaik alapos munkájának kezenyomát mutatták. A pincékből felkerült lakosság válságos helyzetben volt. Éhség, hideg, járvány fenyegetett, A Magyar „Félre kell verni a harangot ... a viszonyok szinte leírhatatlanok ... a szenvedés, amely fő- Kommunista városunk lakosságát most sújtja, a kibírhatatlanság határához közeledik . . . nem szabad meg- r

,''? moz

o°engedni, hogy hetek vagy hónapok múlva súlyos szemrehányás érhesse a magyar népet azért, )

)a(/

'

ő

a ^

lczomert közönyösen nézte végig Budapest pusztulását . . ." Ezekkel a szavakkal szólította segély- Budapest akció szervezésére az ország népét a Kommunista Párt 1945. február 11-én a debreceni nagy- megmentésére gyűlésen. A kommunisták javaslatára a Pest felszabadulása után néhány nappal (január 21.) megalakult Budapesti Nemzeti Bizottság is megrázó hangú felhívással fordult a főváros megmentése érdekében az ország lakóihoz: „Magyar Hazafiak! Magyar dolgozók! Mentsétek meg Buda304. Szovjet katonák aknák után kutatnak a Múzeum körúton