Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

A POLGÁRI ÉS A SZOCIALISTA FORRADALOM BUDAPESTEN 1918—1919

gépgyári lakatos, Max Mihály lett a Gázművek termelési biztosa. Mellé állítottak egy-egy műszaki és kereskedelmi tanácsadót. A Fővárosi Gázműveket a szocializálási rendelet más vonatkozásában nem érintette, felettes szerve a főváros maradt. A Nagy-Budapest gondolatát ébren tartó Munkástanács tervbe vette az Újpesti és a Fővárosi Gázgyár közös igazgatását, de erre végül nem került sor. A gázgyárak üzemeltetése megfelelő nyersanyag hiányában nagy nehézségekbe ütközött. A korábbi 100—120 vagon csehországi feketeszén helyett most már napi 20 — 40 vagon barnaszenet kaptak. Mivel a barnaszénből előállított gáz kalóriaértéke lényegesen kevesebb volt, az üzem műszaki személyzete új technológiát dolgozott ki, és ezzel ismét javították a fővárosi gáz minőségét. Fővárosi A Fővárosi Vízműveknél — a város első közüzeme — már korábban köztulajdon lévén, a szociaVizmuvek ü^álási rendelettel csak a vezetés változott. A Szociális Termelés Népbiztossága az üzem élére annak egy régi munkását, Grátzer Mihályt állította. A vezérigazgatót itt is megtartották mint műszaki tanácsadót, s mint a Gázművek esetében: a munkafegyelem megteremtése, a köztulajdon védelme, a termelőmunka ellenőrzése az ún. ellenőrző munkástanács feladata lett. A főváros vízellátása a Tanácsköztársaság idején nem volt kellően biztosítva. A városban időközönként vízhiány lépett fel, a magasabb fekvésű kerületekben ez még gyakrabban bekövetkezett. Ennek okai többrétűek. A fő ok itt is a háborús évek alatt elhasználódott géppark s a megfogyatkozott szakmunkásgárda volt. A szivattyúkhoz szükséges külföldi alkatrészeket a blokád miatt nem tudták beszerezni, május végén egymás után mondták fel a szolgálatot a kiöregedett gépek. Ezekben a napokban tényleges veszély volt a vízszolgáltatás teljes leállása. Az üzem munkásai éjjel-nappal dolgozva elkészítették a szükséges alkatrészeket, s így a vízhiány súlyos veszedelme elmúlt. Az elégtelen vízellátást a Duna 1919. évi szokatlanul alacsony vízállása is okozta, s ezt még tetézte a krónikus szénhiány is. A szükséges napi 20 —21 vagon szénnel szemben csak 8 — 10 vagon szenet kaptak, s ezáltal a napi víztermelés közel egynegyedével csökkent. Nem véletlen tehát, hogy szigorú intézkedéseket hoztak a vízzel való takarékoskodásra. Az üzem munkásaiból ellenőrző és javító brigádok alakultak, szigorúan megbüntették a pazarlókat, kijavították a csatornákat és csapokat. Ez a fellépésük napi 1 vagon szén megtak arítását eredményezte. A Vízművek fontosságát, fejlesztésének szükségességét jól látták az 500-as Tanács elnökségének tagjai. A súlyos gazdasági helyzet korlátozó körülményei között is elkezdték az elhasználódott vízvezetékcsövek cseréjét és az új hálózat lefektetését. A legnagyobb szabású építkezésük a pünkösdfürdői strand megvalósítása volt. Itt a Római fürdő forrásvizeinek felhasználásával 93 060 négyszögöl területen 2400 személy befogadására alkalmas strandot építettek 1 millió korona költséggel. A létesítményt még a Tanácsköztársaság napjaiban átadták rendeltetésének. ,,A munkásság elismeréssel köszöni meg a Központi Munkás-és Katonatanács gyors, cselekvő elhatározását. Amit évtizedek alatt meg sem kíséreltek, annak megcsinálását a leggyorsabb tempóban elrendelte" — írta a Népszava. A fürdő elkészítése valóban rekordidő alatt történt. Az elnökség május 22-én hozott határozatot a felépítésére, s két hónap múlva már készen át is adták. Igaz, a tervezett kabinoknak csak a fele készült el, mégis egy új fürdővel gazdagodott a főváros. Elektromos Az Elektromos Művek vezetése is a termelési biztos és az ellenőrző munkatanács kezébe Művek került. A villamosáram termelésének gazdaságossága érdekében a Szociális Termelés Népbiztossága a különböző áramtermelő üzemeket közös irányítása alá vonta. Budapesten és környékén még a Fővárosi Népbiztosság időszakában megkezdődött a fővárosi és környéki közhasznú áramfejlesztő telepek összevonása, központi irányító szervük a 133 nap alatt azonban nem jött létre. Nem várták be azonban az új szervezet felállítását, már annak megindulása előtt az 500-as Tanács Elnöksége hozzáfogott egyes jelentősebb erőművek műszaki kooperációjának megvalósításához. Április 22-től kezdve az Istvántelki tele]) délután háromtól reggel nyolcig nem termelt áramot, viszont teljes kapacitásával üzemben volt az újpesti Phőbus. Ezzel az egy intézkedéssel évi 400 — 500 vagon szenet takaríthattak meg. Elkezdték a BUR vasút újpesti telepének bevonását is ebbe a kooperációba, így a megtakarítás évi 1200 vagon szenet tett volna ki. A meglevő üzemek kapacitását növelték az ésszerű összevonásokkal, de gondoltak a jövőre is. Távlati terveikbe tartozott a budapesti áramtermelő telepek egyesítése, a 220 V feszültségű áram egységes biztosítása és a főváros környékén a nagy kapacitású erőmű felépítése. A szép tervek mellett nagyon súlyos napi gondok is foglalkoztatták a Munkástanácsot. A 80-as Intéző Bizottság május 18-i ülésén Barna Jenő elnök felhatalmazást kért arra, hogy ,,az elektromos műveknél oly újításokat tegyünk, melyekre feltétlenül szükség van". Az elnökség 1 600 000 koronát szavazott meg német tengeralattjárókhoz készített akkumulátorok megvásárlására. Nyilvánvalóan súlyos helyzet alakult ki, ha két darab nagy teljesítményű akkuA fővárosi mu

lát.or elnökségi kérdést jelentett. villamos- A fővárosi villamosvasutak műszaki felszereltsége nem érte el a Tanácsköztársaság kikiáltávasútak sakor a háború előtti színvonalat. 260 villamoskocsival volt kevesebb, mint 1914-ben, holott