Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

Vörös Brigád tagjaival együtt a budai vár jégverempincéjébe, illetve a Belügyminisztérium (Országház utca) úgynevezett pokolpincéjébe hurcoltak — és embertelen kínzások után nagy részüket kivégezték. Január 8-án letartóztatták a VIII. kerületi csoport tagjait is, és ugyanezen a napon került sor az angyalföldi zászlóalj felszámolására: a nyilasok körülfogták a Vilmos főherceg laktanyát, a legénységet lefegyverezték és az Andrássy úti (ma Népköztársaság útja) nyilasközpontba, a Hűség Házába hurcolták. A zászlóalj egy részének sikerült megszöknie. A KISKA alakulatok — elsősorban Budapesten — lehetőséget nyújtottak az antifasiszta fegyveres harcnak legális, katonai vagy félkatonai keretek között való folytatására. Ezekbe az alakulatokba a Kommunista Párt október 28-i Nyílt Levelének és a KTSZ programjának a felhívására számos kommunista épült be, s vett részt a fegyveres harcban. A fővárosban és környékén viszont harcoltak olyan kisebb-nagyobb egységek is, amelyeket közvetlenül a Kommunista Párt szervezett és irányított, vagy spontán módon jöttek létre. Ezeknek az egységeknek a létszámát mintegy 550 — 650 főre lehet becsülni. Ennek a harcnak két szervezeti formája volt: a kisebb létszámú (3 — 6 főből álló) diverziós akciócsoportok, és a nagyobb létszámú (50 — 60 főből álló), katonai egységnek álcázott alakulatok. Az előbbiek közül már október 15-e előtt is működtek a Kommunista Párt Katonai Bizottsága utasítására létrehozott s Fehér Lajos által irányított diverziós akciócsoportok (a Marót- és Szir-esoport, valamint a Táncsics-sejt), amelyek működésüket a nyilas hatalomátvétel után is folytatták, és már október 15-én este is intéztek kézigránátos támadásokat német tankok és járművek, német katonák és nyilas egységek ellen. November—decemberben (karácsonyig) német teherautókat, járműveket robbantottak, kézigránátos támadásokat intéztek a Harminckettesek terén levő, majd az angyalföldi Forgách utcai nyilasház, november végén a nyilas pártközpont: a Hűség Háza, decemberben pedig a német biztonsági rendőrség és az SS szálláshelye: a Metropol Szálló ellen. Többször megrongálták a zuglói körvasútat, a gödi, valamint az Összekötő hídtól Kelenföld felé vezető vasútvonalat. December 3-án a Magyar Művelődés Házában (ma Erkel Színház) robbantásokkal akadályozták meg az első (és utolsó) nyilas nagygyűlés megtartását, s igen jelentős (és egyben utolsó) akcióik voltak karácsony előtt: a Kossuth Lajos utcai nyilaskönyvesbolt, valamint az Erzsébet-híd és a mai Szabadság-híd budai hídfőjénél levő német vasbunkerek felrobbantása. Ezekhez az akciócsoportokhoz hasonlóan működtek a Kommunista Ifjúsági Szövetség által létrehozott fegyveres csoportok is (felrobbantották a Rökk Szilárd utcai nyilasházat, megtámadták a Tisza Kálmán téri Volksbund házat, nyilasokat és SS-katonákat tettek ártalmatlanná). A katonai alakulatnak álcázott csoportok közül a legjelentősebb volt a Földes László által vezetett újpesti csoport, amely a Kommunista Párt Újpesti Területi Bizottsága utasítására jött létre október végén: 22 fővel kezdték meg tevékenységüket (a Vilmos laktanyából Gidófalvytól kaptak katonaruhát, fegyvereket és igazolványt), később azonban már 67-en voltak. Kisebb akcióik mellett ők akadályozták meg az újpesti víztorony és a villany tele]) felrobbantását, ők szabadítottak ki az újpesti nyilasházból 48 politikai foglyot, majd még ugyanaznap éjjel a nyilasházat felrobbantották (a ház egy része romba dőlt, maga alá temetve 28 nyilast). Segítette az újpesti csoportot az a 30 főből álló partizánegység, amely decemberben alakult Rákospalotán. Ez utóbbinak sikerült összeköttetést teremtenie a Vörös Hadsereggel is. Ugyancsak október vége felé szervezte meg Kiss Károly a Kommunista Párt Központi Bizottságának utasítására a kőbányai partizáncsoportot, amely november elején már 40 fővel rendelkezett, és mint katonai csoport (decemberben egy légvédelmi tüzéregység is csatlakozott hozzájuk) Kőbánya felszabadulásáig működött. Nyilasok és németek ellen fegyveres akciókat hajtottak végre, szilveszterkor felrobbantották a kispesti nyilasházat, január elején pedig hátbatámadták a német csapatokat és egyesültek a Vörös Hadsereggel. Kispest környékén harcolt Házi Árpád partizáncsoportja is. Katonai egységnek álcázott partizáncsoport működött október vége óta Rákoshegyen is (ezekkel került kapcsolatba az egyetemi Táncsics-zászlóalj), amely egyrészt szabotázsakciókat szervezett, másrészt megakadályozta a község anyagi kiürítését, és december végén fegyveres fellépéssel kezébe vette a község irányítását, nyilasokat és SS katonákat ejtett foglyul — és részben ennek köszönhető, hogy Rákoshegyet a Vörös Hadsereg harc nélkül foglalhatta el. Jelentős fegyveres szervezkedés indult meg októberben a csepeli munkások körében is, a ,,13-as bizottság" irányításával. December végén felvették a kapcsolatot a Vörös Hadsereggel, s tájékoztatást adtak a csepeli tüzérségi állásokról, a német és nyilas parancsnokságok elhelyezkedéséről, s tervezték a front megnyitását is. Volt fegyveres szervezkedés az angyalföldi üzemek munkásainak körében is, a Teve utcai Légoltalmi Parancsnokságon beépülve. Mindezen partizáncsoportok mögött a kommunisták, a Kommunista Párt állott, amelynek a Központi Bizottsága illegálisan a nyilas uralom alatt is működött Pesten, szervezte, irányította a fasiszták elleni harcot.