Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

282 — 283. R. J. Malinovszkij marsall és F. T. Tolbuhin marsall 5. A SZOVJET HADSEREG FELSZABADÍTJA A FŐVÁROST Magyarország felszabadítása során a Vörös Hadsereg csapatai 1944 október végén, a Tiszántúl felszabadítása után indultak Budapest elfoglalására.

7 1944. október 28-án a szovjet főparancsnokság utasítást adott a 2. Ukrán Front parancsnokságának, Malinovszkij marsallnak, amely szerint a 46. hadseregnek és a II. gépesített gárdahadtestnek a Duna—Tisza közén kellett támadnia Budapest irányába, hogy biztosítsa a VTI. gárdahadtest átkelését a Tiszán. Budapestet tehát kisebb erőkkel menetből akarták elfoglalni. Erre megvolt a lehetőség, mert a főváros térségében a német erők még nem vonultak fel. A támadás október 29-én kezdődött Baja —Jánoshalma—Kiskunhalas —Kiskunfélegyháza térségében. A Vörös Hadsereg csapatai november 1-én elfoglalták Kecskemétet, 2-án Kunszentmiklóst és Nagykőröst, és így közvetlenül fenyegethették a fővárost. A következő nap Alsónémedit is elérték, a II. gépesített gárdahadtest páncélosai pedig Soroksárig nyomultak előre. Budapest elfoglalása már a küszöbön állott, hiszen a Vörös Hadsereg csapatai a velük szemben álló, harcolni nem akaró 3. magyar hadsereg gyalogos csapatait szétverték. A Breithféle III. páncélos hadtest bevetésével a németeknek azonban sikerült a Vörös Hadsereg további előretörését megakadályozniuk. A szovjet főparancsnokság 1944. november 4-én újabb utasítást adott a 2. Ukrán Front parancsnokának, amely szerint a Tiszától észak-északkeleti irányban kell támadást indítani az ellenség budapesti csoportosítása ellen. A 2. Ukrán Front főerői november 11-én átkeltek a Tiszáin, és az utasítás értelmében északi irányban támadtak. Hosszú, heves harcok után november 19-én elfoglalták Gyöngyöst, november 25-én Hatvant, de a Bag —Galgahévíz—Valkó vonalon az ellenségnek sikerült őket megállítaniuk. Tehát sem az első, október 29-től november 3-ig tartó, sem a második, november 11-től 26-ig tartó támadás még nem érte el a kitűzött célját, Budapest elfoglalását. A támadást azonban folytatták december 5-én Bag és Kartal között, és az erős ellenállás dacára december 8-ig elérték a Balassagyarmat —Diósjenő—Nógrádverőce — Vác vonalat, és így északkeletről sikerült átkarolniok a budapesti ellenséges csoportosítást. Közben, míg a két nagy támadás folyt, a 2. Ukrán Fronthoz tartozó 46. szovjet hadsereg, amelynek Budapest elleni közvetlen támadása november 3-ám elakadt, a Duna mellett folytatta az előretörését. November 13-án Soltot foglalta el, majd Dömsödnél átkelt a Csepel-szigetre, december 5-én Ercsinél átkelt a Dunán és december 9-én Érdtől délnyugatra megközelítette a Budapestet védő — a Balaton déli csücskétől Szabadbattyánon, Gárdonyon keresztül Ráckeresztúrig húzódó — Margit-vonalat. Ezt azonban nem tudta áttörni, és így Budapestet elfoglalni ekkor sem sikerült. November folyamán a Tolbuhin marsall parancsnoksága alatt álló 3. Ukrán Front csapatai is belekapcsolódtak a Magyarország felszabadítására irányuló hadműveletekbe. Az ehhez a fronthoz tartozó 57. gárdalövész hadsereg csapatai Belgrád október 20-án történt elfoglalása A 2. Ukrán Front 4U. hadserege a főváros határában A 3. Ukrán Front részvétele