Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

nemzetőrök bújhassanak meg. A nyilasok november elején éppen erre való hivatkozással feloszlatták a nemzetőrséget, s helyette a Kisegítő Karhatalmi egységeket (rövid elnevezéssel: KISKA) állították fel. A fővárosban jó néhány volt nemzetőr-alakulatnak sikerült elérnie, hogy a régi személyi állománya az új elnevezésű egységben is együtt maradhatott (sőt: újak csatlakozását is lehetővé tették), és ezek az egységek az aktív és passzív ellenállásban ettől kezdve igen tevékenyen részt vettek. KIS KA- Ilyen volt az egyetemi Táncsics Mihály zászlóalj, amely a tudományegyetemi és közgazdasági alakulatok kari hallgatók nemzetőr zászlóaljaiból jött létre (és csatlakoztak hozzájuk volt református és érseki katolikus gimnáziumi diákok is), mint kisegítő karhatalmi alakulat, azonban anélkül, hogy bármiféle hivatalos nyilvántartásban szere])elt volna. Szálláshelyük a Köztelek utcai Collegium Medicumban volt. A mintegy 500 főből álló zászlóalj december végéig a Magyar Front irányítása alatt állt, és céljuk az volt, hogy szabotálják a nyilasok és németek katonai rendelkezéseit, a bevonulási kötelezettséget és a nyugatra hurcolást. Vállalták azonban a fegyveres harcot is. Robbantásokat hajtottak végre, telefonvonalakat vágtak el, röplapokat gyártottak és terjesztettek, hamis igazolványokat készítettek, december végén lefegyverezték a rákoshegyi nyilasház fegyvereseit, majd megkísérelték az átállást a Vörös Hadsereghez. Tervük azonban nem sikerült, sőt a tábori csendőrök leleplezésétől tartva visszatértek a Collegium Medicumba, majd január elején a nyilasok üldözését elkerülendő, a zászlóaljat — megszervezői — feloszlatták. Ugyancsak KTSKA alakulatként leplezte (legalizálta) tevékenységét az a fegyveres csoport is, amely főkép]) értelmiségiekből, újságírókból jött létre, Szakasits György és Stollár Béla vezetésével. E csoport célja az volt, hogy a mai Bajcsy-Zsilinszky rit és Stollár Béla (akkor Klotild) utca sarkán levő Légrády (ma Zrínyi) Nyomdát a nyilasoktíSl megvédi, és biztosítja egy illegális lap kiadását, A nyilasok azonban a csoportot felfedezték, december 25-én fegyveres támadást hajtottak végre ellenük. A tűzharcban esett el a csoport egyik vezetője, Stollár Béla is. Miután a Szent-Györgyi Albert-féle ellenállási csoport Nagymező utcai fegyver- és kiképző központját a nyilasok október 15-én szétverték, az innen elmenekült Radó-esoport a Visegrádi utca 36. szám alatti házban szintén mint KISKA alakulat folytatta működését. Üldözötteket bújtattak, nyilas járőröket támadtak meg. December 29-én az SS azonban lerohanta központjukat, és a csoport 81 tagját a Wesselényi utca 52. szám alatt (volt kereskedelmi iskola) levő SS-laktanyában kivégezték. A Rákóczi út 65. szám alatt működő VIII/2-es KISKA századot, mely hasonlóké])pen aktívan részt vett a nyilasok és a németek elleni harcban, a nyilasok 1945. január 6-án leplezték le — s vezetőik egy részét azonnal kivégezték. Részt vettek a fasiszták elleni fegyveres harcban a III., VI., VII., IX. és XI. kerületi KISKA alakulatok is. A fővárosi KISKA alakulatok közül, amelyeknek többsége a Kommunista Párttal ós a Bajcsy-Zsilinszky-féle Felszabadító Bizottsággal is kapcsolatban állt, a legjelentősebb szerepet az angyalföldi és a zuglói alakulatok játszották. A zuglói XIV/2-es KISKA századot nemzetőr alakulatként szervezte meg szeptember végén Zsabka Kálmán. Létszámát 34 tisztben és 640 fő legénységben állapították meg, de ez a létszám rövid idő alatt csaknem kétszeresére emelkedett. Ez az egység, amelynek a parancsnoksága november 10-e óta az Abonyi utca 5. alatti zsidócsillagos házban működött, védelmezte a Sportcsarnokot, a Nyomorék Gyermekek Otthonát, a Gyarmat (ma Lumumba) utcai Filmgyárat és a kerület legfontosabb létesítményeit. Rombolták a híradóvonalakat, meggátolták a nyilas pogromokat és elfoglalták a Thököly úti nyilasházat. Ebbe az alakulatba beépülve tevékenykedett a főképp kommunista és szociáldemokrata fiatalokból álló Vörös Brigád, amely október 20-án alakult a fasiszták elleni harc céljából. Az angyalföldi XIH/2-es KISKA zászlóaljat Gidófalvy Lajos főhadnagy szervezte meg (kezdetben szintén nemzetőr egységként), és szálláshelyük a Hungária körúti Vilmos főherceg laktanyában volt. Ennek a zászlóaljnak a feladatául a Nyugati pályaudvar, a Ferdinánd (ma Élmunkás) híd, a Rákosrendező pályaudvar, az Üjpesti vasúti híd és a Káposztásmegyeri Vízművek védelmét tűzték ki, de ezenkívül fegyveres védelmet adtak a Váci úti gyárakhoz is, hogy megakadályozzák azok leszerelését és rombolását, Járőrözéseik során nyilas fosztogatásokat akadályoztak meg. Üldözötteket mentettek hamis papírokkal (a zászlóalj történetírója jogosan „tömegméretű embermentésnek" nevezi azt, ami ennél a zászlóaljnál történt), letartóztatottakat szabadítottak ki. A passzív ellenállás mellett bőven voltak fegyveres akcióik is: nyilasokat lőttek agyon, és fegyveres támadást intéztek a Petneházy utcai nyilasház ellen. A zászlóalj létszáma az engedélyezett 276 főről november elején 690 főre, december végén pedig már mintegy 1200—1300 főre emelkedett, nem behívások, hanem önkéntes jelentkezés alapján. A zászlóalj személyi állománya angyalföldi munkásokból, szökött katonákból, munkaszolgálatosokból, üldözött zsidókból tevődött össze, s azoknak a száma, akiket baloldali pártok, antifasiszta szervezetek irányítottak ide, mintegy 50 — 60 volt, A zászlóalj parancsnoksága közvetlen kapcsolatban állt a Felszabadító Bizottsággal, majd annak felszámolása után továbbra is a Magyar