Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

275 —27G. Bajcsy-Zsilinszky Endre és Kajk László A Vezérkar — Nagy Jenő elgondolása alapján — kidolgozta Budapest önerőből való felszabadításának a tervét. Eszerint meg kell rongálni, használhatatlanná kell tenni a németek visszavonulási útjában a közlekedési útvonalakat, meg kell akadályozni a németek által elrendelt robbantásokat (meg kell védeni a főváros hídjait, közműveit, gyárait), s végül összeköttetést kell teremteni a szovjet haderővel, hogy amikor a hadihelyzet megengedi (ezt november végére, december elejére tervezték), a szovjet támadással egyidőben a beszervezett katonai alakulatokkal és a felfegyverzett munkássággal együtt általános felkelést lehessen kirobbantani. Ennek érdekében a fővárost négy katonai körzetre osztották: 1. Csepel, 2. a Csepeli Duna-ágtól a Kerepesi útig, 3. a Kerepesi úttól a Dunáig, 4. Buda. A Vörös Hadsereg csapataihoz legközelebb levő és a szervezés szempontjából leginkább felkészült 1. és 2. körzetbe parancsnokokat is kineveztek. A Vezérkarnak a Felszabadító Bizottsággal november 20-a körül egyeztetett részletes terve a következő volt: ,,Amint a Vörös Hadsereg Budapest határához ér, a beszervezett csapatok tisztjeik irányítása mellett, a felfegyverzett munkásság és polgárság segítségével adott jelre megrohadják a német megszálló sereg irányító parancsnokságait, az Astoriát, a Royalt, a Ritzet, a Wien Szállót, a svábhegyi Gestapo-fészket, a német követséget, a nyilas minisztériumokat és a Hűség Házát. Más rohamalakulatok megszállják a postát, a MÁV Igazgatóságot, a pályaudvarokat és a vasúti csomópontokat. Ismét más alakulatok birtokba veszik a Dunahidakat . . . ártalmatlanná teszik az őrséget . . . megakadályozzák a robbantásokat. A terv szerint ezekkel az akciókkal egyidejűleg a harcoló csapatok Budapest déli részén megteremtik az összeköttetést az orosz csapatokkal, és azt mindaddig tartják, amíg a Vörös Hadsereg csapatai beérkeznek a fővárosba és a magyar csapatokkal együttműködve megsemmisítik a német és nyilas egységeket." A fegyveres erők, amelyekkel ezt a tervet végrehajtani kívánták, egyrészt a főváros külterületein elhelyezett jugoszláv és magyar munkaszolgálatos századok voltak, másrészt a fővárosban levő kisegítő karhatalmi századok, valamint különböző honvédegységek: a Légügyi Hivatal, a Mária Terézia laktanya tisztjei és katonái, az akkor a fővárosba visszavonuló 10. gyaloghadosztály törzse. ígéret volt arra, hogy a felkelés kirobbanása esetén a hajmáskéri tüzérosztály is Pestre vonul, ós csatlakozását ígérte a tatabányai légvédelmi egység is. Amennyire csekély számú (még ha számítottak is további csatlakozásra) és szervezettségét, fegyverzetét, felszereltségét, sőt megbízhatóságát tekintve bizonytalan volt a felkelésnek a katonai bázisa, annyira bizonytalan volt a felfegyverzett munkásság részvétele is a felkelésben. Rajk László, aki a Kommunista Párt vezetőségének nevében tárgyalt november elején Nagy Jenő ezredessel, mintegy hatezerre becsülte a szervezés alatt álló fegyveres munkásegységek létszámát, de közölte azt is, hogy ezeknek a katonai kiképzése hiányos, felszerelése és fegyverzete gyenge. A Felszabadító Bizottság katonai vezérkara azonban erre a fegyveres erőre éppúgy számított, mint arra a négyezer, majd újabb ígéret szerint további nyolcezer felfegyverzett