Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

A POLGÁRI ÉS A SZOCIALISTA FORRADALOM BUDAPESTEN 1918—1919

33. Fegyveres őrség a szocializált bank bejárata előtt kád, részben a Monarchia, illetve a régi Magyarország felbomlása miatt nagymértékben elszakadt hagyományos nyersanyagbázisától. E nehézségek mellett viszont megkönnyítette az ipar állami irányítását, hogy az első magyar proletárdiktatúra kikiáltásának kezdetén a mérnökök és az ipari tisztviselők igen jelentős hányada rokonszenvezett a forradalommal. Ez a tény ekkor Európában talán egyedülálló mértékű volt. A szocializálás gyors tempója, amelyet különösen a fővárosban a szakszervezetek, munkástanácsok hajtottak végre, a termelésnek inkább használt, mint ártott — az adott körülmények között, miután az átmenettel együttjáró gazdasági visszaesés amúgy is elkerülhetetlen lett volna, már csak a nyersanyaghiány miatt is, viszont a munkafegyelmet erősítette a szocializálás. Annál több nehézséget és később a forradalom tömegbázisának csökkenését jelentette politikai téren az a tény, hogy a szocializálás figyelmen kívül hagyta a Magyarországon, de elsősorban Budapesten igen széles, a munkássággal részben összefonódott és az államosítás által különbözőképpen érintett kispolgári rétegek elégedetlenségét vagy nyugtalanságát. Ugyanakkor a munkásság egységének megszilárdulási folyamatát — bizonyos csoportjaitól eltekintve — viszont segítette az általuk helyeselt maximális szocializálás politikája. Hiba volt azonban mind a Kormányzótanács, mind a Fővárosi Népbiztosság részéről, hogy Budapesten a panziók, mozik, patikák, fényképészek és a kiskereskedések kisajátításával széles kispolgári tömegeket szorítottak legalábbis ellenzékije, ha nem az ellenforradalmi szervezkedés irányába. A főváros gazdasági életében a lakosság ellátása, az ipari üzemek zavartalan termelése egy- A fővárosi aránt megkívánta a fővárosi közüzemek jó és folyamatos működtetését. A Tanácsköztársaság közüzemek városvezetésének mindkét korszaka: a népbiztosság, majd az öttagú elnökség igen nagy figyel- ,tel

y

zete met fordított az elengedhetetlenül szükséges üzemekre. A közüzemek régi vezetőit leváltották és többségüket szakvezetőként alkalmazták. Az új vezetőségeket, illetve vezetőket a szakszervezetekkel és a Szociális Termelés Népbiztosságával egyetértésben jelölték ki, akik mint termelési biztosok az ellenőrző munkástanácsok és a szakmai tanácsadók segítségével irányították az üzemeket.

16 A fővárosi közszolgáltatások sorában a fűtés, a világítás biztosításában nagy jelentőségű üzem volt a Fővárosi Gázművek. Korábbi vezetőjét, Ripka Ferencet leváltották, s egy óbudai