Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

ma 101 800-ról 145 608-ra, a beszélgetések száma 137 millióról 219 millióra nőtt. A fejlesztés eredményeképpen 1943-ban már minden nyolcadik lakosra egy telefonkészülék jutott, szemben az 1938. évi 1:10-hez aránnyal. A rádiótávírászat visszaesett. A budapesti rádió előfizetőinek száma az egyre olcsóbbá váló rádió-vevőkészülékek révén 80 ezer fővel gyarapodva 234 ezerre nőtt. A rádió két műsorának adásideje jelentősen bővült. A fővárosi mezőgazdasági termelésnek az 1930-as évek végére elért magas szintjét 1940—41- A főváros ben némileg még fokozni lehetett, de 1943-ban a főbb termelési ágakban — kivéve a rekordter- mezőgazdamést nyújtó szőlőművelést — jelentős a visszaesés. A szemestermények, szántóföldi vetemények snga terméseredménye 1939-ben 11 311 t, 1943-ban már csak 6098 t, a takarmányféléknél az 1939. évi 11 ezer tonnás termelés 1943-ra 7735 tonnára esett vissza. A város ellátása szempontjából fontos zöldségtermesztés (pedig a zöldség a piacokon is gyorsan és könnyen értékesíthető) 2151 t-ról 1123 t-ra esett vissza. Egyedül a szőlőnél mutatkozott jelentős többlettermés. 1939-ben 50 t került piacra, és 2847 hl a musttermés. 1943-ban viszont 278 tonnát gyümölcsként értékesítettek, és 5931 hl a musttermés mennyisége. A főváros mezőgazdaságában az 1930-as években a pénzbevételek szempontjából oly fontos állatállomány is csökkenő tendenciájú fejlődést mutatott, kapcsolatban a takarmánytermelés hanyatlásával. Az állatállomány csökkenése 1940-ig még nem számottevő; erősen valószínűsíthető azonban, hogy a későbbi években még kisebb az állomány. A szarvasmarháknál három év alatt 628 a csökkenés, az állomány 1855; a sertéseknél 124-gyel csökkenve 3245, a kecskéknél és a juhoknál 214-gyel visszaesve 687 az állomány. Egyedül a lóállomány nőtt 546-tal 8676-ra. A növekedés azonban nem a mezőgazdaság, hanem a fuvarozás céljait szolgálta. A termelés volumenének általános visszaesése és az állatállomány csökkenése ellenére a jórészt szabadon, a piaci áremelkedések kihasználásával értékesített mezőgazdasági termeivények utáni pénzbevétel állandóan emelkedett. 1939-ben 1890 ezer pengőre nőtt a termelés értéke. 1943-ban viszont már 6381 ezer pengő a bevétel. A 300 százalékos emelkedés ellenére jóval nagyobb bevételek valószínűsíthetők, mivel a kötelező beszolgáltatásokon túl jelentkező terméseredményeket a gazdálkodók bemondásai alapján számították ki. Nehezen képzelhető el, hogy beszolgáltatás! és adózási kötelezettségek mellett a termelők a tényleges terméseredményeket vallották volna be. Ezért a termés visszaesés tényszerű adatait is trvatosan kell fogadni. Az értékesítés jó része nem az ellenőrzött piacokon, hanem a feketepiacokon történt, különösen az állati termékek tekintetében, és a rögzített áraknál magasabb szinten. A termelés csökkenésének egyik oka kétségkívül az a tény, hogy a kisebb mennyiségű termékért is jóval nagyobb pénzbevételekkel lehetett számolni, másrészt a nagy vonzerőt gyakorló fuvarozási lehetőségek a lovakkal rendelkező gazdálkodókat elvonták a földműveléstől. A bevonultatások és az ipar elszívó hatása következtében előállott munkaerőhiány is éreztette hatását a munkaigényesebb ágazatokban. A háborús években a mezőgazdasági termelés volumenének 20 — 30 százalékos visszaesésével lehet számolni. A mezőgazdasági termelés rendelkezésére álló területek zsugorodási folyamata a város kiterjedésével és az erdősítési program nyomán folytatódott. 1938 — 1943 között 240 hektárral csökkent a szántóföldterület, ami kétszerese az előző hat év szántóföldcsökkenési mennyiségének. E tény a város kiterjedési, növekedési ütemének némi gyorsulására utal. A kertterületek azonos szinten maradtak. A rétek és szőlők kisebbedtek, a legelők nőttek. Csökkent a nádasok területe. Az erdők mintegy 500 hektárral nőttek. A nem megművelt terület 300 hektárral növekedett, ami részben a földforgalom, részben a munkaerőhiány miatt következett be. 1943-ban a főváros mezőgazdasági művelésre alkalmas területe 20 082 ha (1938-ban 19 444). Ebből 4310 szántó (4549), 3092 kert (3110), 1076 rét (1119), 638 legelő (628), 592 szőlő (613), 2478 erdő (1867), 11 nádas (12), nem termő 7882 (7542) ha. A mezőgazdaság termékstruktúrája azonosan alakult az 1930-as évekével. A fővárosi községi erdőgazdaságához tartozott mintegy 2500 ha hegyi és erdőterület gondozása. A budai erdő 854, a budakeszi erdő 603, az óbudai erdő 465, a solymári 183 ha kiterjedésű volt. Az erdők körül évente 200 ha területen végeztek új ültetéseket. Évente 60 — 100 ezer facsemetét helyeztek ki az új telepítésekre és pótlásokra. A kitermelt fa mennyisége évi átlagban 5000 m

3 körül mozgott. Az erdőgazdaság bevételei 100 — 300 ezer pengőt értek el, a kiadások 400 — 600 ezer pengő körül alakultak. A fővárosi pénzintézetek életében a második világháború kezdete előtt lényeges változások A budapesti egész sora ment végbe. A legfontosabb a bankok személyzeti állományának csaknem teljes ki- hitelintézetek cserélődése az úgynevezett első és második zsidótörvény alapján. A bankok a magyarországi kapitalista fejlődés sajátosságainak megfelelve, zsidónak tekintett finánctőkés csoportok kezében voltak. A vezetők és a tisztviselők többsége e csoportok exponenseiből került ki. Az állami és közületi bankoknál s a különleges pénzintézeteknél viszont kizárólag az ellenforradalmi rendszer szempontjából megbízhatóknak tekintett keresztény-jobboldali személyiségek kerültek alkalmazásra. Az első zsidótörvény alapján a zsidónak tekinthetők arányát 20 százalék alá kel36 Budapest története V. 561