Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)
BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945
A budapesti árufelhozatal és fogyasztás 1938-1943 Megnevezés 1938 1939 1940 1941 1942 1943 Felhozott áruk 75,6* 83,5 87,7 96,9 91,5 93,8 Ebből vasút ós hajó 65,7 72,6 77,5 85,9 82,6 86,9 közút 9,9 10,9 10,2 11,0 8,9 6,9 Fogyasztás 60,6 65,4 67,8 75,1 66,4 68,0 Fogyasztás indexe 100 108 112 124 109 112 * Az adatok millió q-ban. tak. Az 1941. évi fővárosi összáruforgalom az országos mennyiségnek körülbelül 26 százalékát tette ki. Az 1930-as hasonló adathoz képest jelentkező néhány százalékos emelkedés a háborús koncentráció, a fővároson keresztül lebonyolódó megnövekedett export-import forgalom eredménye. A főváros külkereskedelme az egy évtizeddel korábbi helyzethez képest volumenében öszszezsugorodott. A kétoldali forgalom az 1930-as évek utolsó harmadában mindössze évi 45,0500 millió pengőt tett ki. Az árumennyiségek körülbelül 30 százalékkal estek vissza, Különösen az import vonatkozásában áll a visszaesés. Az 1920-as évek 500- 600 milliós behozatalával szemben mindössze 250—290 milliós az import. Az export visszaesése kisebb mérvű, a 250 280 milliós kiviteli értékekkel szemben az 1930-as évek végén 200 -220 milliós a kiszállítás összege. A 10 15 százalékos áresést figyelembe véve az export vonatkozásában alig mutatkozik hanyatlás a tíz év előttihez viszonyítva. Mérséklődött a főváros külkereskedelmi forgalmának deficitje. Az 1920-as évek 235 — 400 milliós behozatali többlete az 1930-as évek végére 50—77 millióra csökkent. A főváros útján bonyolított külkereskedelmi forgalom részesedése az országos export-import tételekből általában 47 — 48 százalékot tett ki. A külkereskedelmi forgalom szerkezete kedvezőbben alakult az országos struktúrához képest. 1938-ban a gyártmányok a behozatal 51, a kivitel 59,4 százalékát tették ki. A struktúra alakulása megfelelt az iparosodott főváros gazdasági fejlettségének. A behozatalban a legnagyobb tételek 1938-ban: a vas- és gépipari termékek 14, a növényi eredetű anyagok 9, a textilipari termékek 8, a gyümölcsféleségek 7, a papíripari termékek 6,5, a szén és olaj 6 százalék. A kivitel fő árucsoportjai: vas- és gépipar 27, gabona, hüvelyesek és magvak 12, állati termékek és hús 11, élelmiszeripari termékek 10, bőr- és szőrmeipari áruk 8, állati nyersanyagok 7, textil- és konfekcióipari termékek 6,5 százalék. A külkereskedelmi forgalom országok szerinti megoszlását tekintve 1939-ben a hitleri Németországgal a behozatal 52,8, akivitel 47,7 százaléka bonyolódott. Messze elmaradva következett Olaszország 9,5, illetve 5,8, Nagy-Britannia 6,2, illetve5,6, Románia 4, illetve 4,4 és az Amerikai Egyesült Államok 3,4, illetve 5,2 százalékkal. A német részesedés túlsúlya részben az expanzív német gazdaságpolitika és Ausztria annexiója következtében alakult ki, s a magyar gazdasági élet egyoldalú függőségének megnyilvánulása volt. A szinte egyirányúvá vált külkereskedelmi forgalom és gazdasági kapcsolatok messzemenően befolyásolták az ország külpolitikáját is. A külkereskedelmi forgalmon belül a fasiszta német reláció túlsúlyba jutásához az expanzív német gazdaságpolitikai törekvések mellett a magyarországi külföldi tőkeérdekeltségek között első helyen álló, főként budapesti telephelyű német érdekeltségek egész láncolatának egyoldalú üzleti-kereskedelmi gyakorlata is hozzájárult. A magyarországi német érdekeltségek — melyek a korábban osztrák, cseh, francia és belga tulajdonban volt részvénypakettek megszerzésével a második világháború első éveiben megduplázódtak, és a magyar iparban levő külföldi tőke több mint felét képezték elsődlegesen német cégekkel létesítettek külgazdasági kapcsolatokat. Az egyoldalú függést eredményező üzleti gyakorlaton kívül a német érdekeltségek a német fasiszta behatolás és hódító törekvések eszközei voltak a korabeli magyar politikai és gazdasági életben. A budapesti kereskedelmi élet a második világháború éveiben is megtartotta országos — meghatározó és irányító jellegű — szerepkörét. A kereskedelmi élet reprezentatív intézményei és rendezvényei egészen az ország háborúba lépéséig fejlődtek. A Budapesti Nemzetközi Vásár kiállítóinak száma 1941-ben 1659, az igénybe vett terület 32,6 ezer m 2 , a vásárlátogatók száma 1,3 millió volt. Az adatok az 1920-as évek végéhez képest általában 80—120 százalékos növekedésről adtak számot. Hasonló fejlődésen ment át az őszi Lakberendezési és Háztartási Vásár. Az Országos Mezőgazdasági Vásár és a kapcsolatosan megtartott Országos Tenyészállatvásár fejlődése az előzőkben említett vásárokéval azonos jellegű. A háború időszakában utoljára 1942-ben rendezték meg az országos vásárokat a fővárosban. Az országos és nemzetközileg is számon tartott vásárok mellett számos, kereskedelmi-szakmai körökben figyelemmel kísért és
