Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

ben természetszerűleg közrejátszott az újból jelentékennyé vált külkereskedelem, a jobb kiviteli lehetőségek s az ország átmenetileg bekövetkezett területgyarapodása. 1941-től Budapest már a 14,6 milliós lakosságú, 172 ezer km

2 nagyságú ország fővárosa, amely nemcsak megtartotta, hanem még meg is erősítette centrális, meghatározó jellegét ezekben az években. A főváros fejlődésére a forgalmi adatok is fényt vetnek: 1941-től a 30 százalékkal kisebb ország fővárosa az áruforgalom tekintetében a 20 milliós egykori Magyarország fővárosának szintjére emelkedett. Az együttes áruforgalom indexe — hasonlatosan a ténylegesen felhozott és elszállított áruk összességéhez — 1943-ban érte el csúcspontját, amikor is 139-re emelkedett. Az 1943. évi indexszám csaknem azonos az 1943-as ipari felfutási indexszel, bizonyságként a gazdasági élet e két döntő összetevőjének szoros kölcsönhatására. Az összáruforgalom nagyobb ívelése a külkereskedelmi forgalom fellendülésében leli magyarázatát. Budapest a külkereskedelemben is jelentős tényező, az összforgalom csaknem 50 százaléka a főváros közvetítésével bonyolódott. A behozatal terén a főváros kereskedelmének elosztó szerepköre tükröződött a 60 — 61 százalékos részesedés adataiban. Budapest áruforgalma és fogyasztása 1938-1943 Megnevezés 1938 l 'J:Í<J 1940 1041 1942 1943 1944

1 Felhozott áruk 65 762

2 72 670 77 490 85 894 82 654 86 883 28 821 Kiszállított áruk 15 055 18 227 19 822 21 778 25 091 25 742 9 676 Budapesti felhasználás 50 707 54 533 57 668 64 116 57 563 61 141 19 145 Együttesen 80 817 90 897 97 312 107 672 107 745 112 625 38 497 Áruforgalom 100 112 120 133 1 33 139 48 Fogyasztás indexe 100 107 114 126 113 120 38 1 Január -- május havi adatok. s Az adatok ezer q-ban. A Budapesten felhasználásra és fogyasztásra került áruk mennyisége szintén 1940-ben haladta meg az 1929. évi szintet s körülbelül 14,4 millió mázsával az első világháború előtti négy év átlagát. A fővárosi belső fogyasztás színvonala már az 1920-as évek második felében túlszárnyalta az első világháború előtti négy év átlagának 44 millió mázsás szintjét, s az 1940-es években csaknem 50 százalékkal haladta meg a régi Magyarország fővárosának árufelhasználását. Az áruforgalmi adatok csak a vasúton és hajón lebonyolított szállításokat tartalmazzák, az 1930-as években mind jelentősebbé váló közúti szállítási adatokat csak 1933-tól gyűjtötte a főváros statisztikai hivatala, de ezen belül is csak a felhozatal adatai állnak rendelkezésre. Ezek szerint a közúton felhozott áruk mennyisége 1933-ban 7,5 millió mázsa, ami az évtized végére 11 millió mázsára nőtt. 1942-től az üzemanyag és gumiabroncs hiánya miatt a közúti felhozatal visszaesett, s 1943-ban már csak 6,9 millió mázsa áru érkezett az utakon Budapestre. A korabeli útviszonyokat és gépjármű-fejlettségi színvonalat tekintve, lényegében a közúton felhozott áruk is a budapesti felhasználás kereteibe sorolhatók. Az export döntő többségében vasúton és hajón bonyolódott. A fogyasztási index a közúti áruszállítás tételeivel módosítva a valóságot inkább tükröző képet ad. Ezek szerint 1941-ig tart a háborús konjunktúra, s az első ténylegesen háborús év, 1942 negatív kihatása szembeötlőbb. 1943-ban, amikor a negyedmilliós hadsereg fenntartási kötelezettsége megszűnt, továbbá a mezőgazdasági termelés is kedvezőbben alakult, akkor közelítették meg ismét a budapesti felhasználás mennyiségi adatai az 1941-es csúcsév színvonalát. A felszállított áruk egyes tételeinek részesedését tekintve, az első helyen (1941. évi adatok alapján) a tüzelőanyagok álltak. Részesedésük az összfelhozatalon belül általában 40 százalék körül alakult. Az ásványok és építőanyagok 20, az élelem és zöldség-gyümölcs 7, a faáruk 5, a gabona és magvak 4, a vas- és fémáruk 3,5, az ásványolaj 2,7, a hús és zsiradékok, valamint élőállatok 2,5 százalékot tettek ki az összforgalmon belül. A felszállítás árucsoportjai az 1930-as évektől kezdve arányosan nőttek, az egyetlen kivétel a gabonaneműek tétele, amelyeknél mintegy 50 százalékos a visszaesés a 40-es években az előző évtizedhez viszonyítva. Az elszállított áruk között első helyen, 9,6 százalékkal az élelmiszerek szerepeltek, majd 3 százalékkal a különféle kövek, 8 százalékkal a tégla, cement és gipsz, 7 száizalékkal a gabonafélék, a benzin és olaj, a vas- és acél, 6 százalékkal a homok és műtőid, 5 százalékkal a tüzelőanyagok, 2 százalékkal a faáruk, 1 százalékkal az élőállatok, hús- és zsiradékféleségek. Az elszállítási tételeknél szintén arányos a növekedés, elsősorban az élelmiszerféléknél, egyedül a zsiradékok exportja csökkent egyharmadára. Az egyéb árucsoportok köréből az ásványok és fémek elszállításánál mutatkozik mintegy 50 százalékos csökkenés. Az 1930-as években kialakult főbb arányok alapvetően sem a fel-, sem az elszállítás területén — az említett egy-két árucsoporttól eltekintve — nem módosulat