Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

A POLGÁRI ÉS A SZOCIALISTA FORRADALOM BUDAPESTEN 1918—1919

tak is, akiknek helyzete viszonylagosan a munkásokénál is többet romlott, a cselédek s a társadalom más kivetettjei, akik csak az első forradalomban ébredtek emberi öntudatra. Este 7 órakor a Budapesti Munkástanács egyhangú lelkesedéssel vette tudomásul, hogy Magyarország: Tanácsköztársaság ! A szocialista 1919. március 21-én döntő fordulathoz érkezett el a fokozatosan balra tolódó, a kiutat csak a forradalom forradalmi megoldásban látó belpolitika: egyesült a két munkáspárt, s átvették az ország koreiső napjai m

ánvzasát. Ez a változás, amelyre már hosszú hónapok óta a jelenségek sora mutatott, a munfii 1(1 Cl Dt'sl€?l kásosztályt történelmünkben először juttatta hatalomra. Megteremtette a proletárdiktatúrát. A főváros lakói számára ez a változás valósággal a levegőben lógott. A széles néptömegek őszinte örömmel köszöntötték a Tanácsköztársaság kikiáltásának hírét, s jogos reményekkel néztek a várható változások elé. A főváros utcáin megjelentek a Forradalmi Kormányzótanács „Mindenkihez" kezdetű felhívásai: „Magyarország proletársága a mai nappal a maga kezébe vesz minden hatalmat. A polgári világ teljes összeomlása, a koalíciós kormányzás csődje kényszeríti rá Magyarország munkásságát és parasztságát erre a döntő lépésre. A kapitalista termelés összeomlott, a munkásság nem hajlandó többé a nagytőkések és nagybirtokosok igájába hajtani a fejét. Az országot az összeomlás anarchiájától csak a szocializmus, a kommunizmus megteremtése mentheti meg ..." Budapesten még március 21-én este a Népőrség egyik különítménye megszállta a főkapitányságot, a Gellérthegyen elhelyezett Népőrtüzérség parancsot kapott, hogy ellenállás esetén lője a kormányéimieteket. A Csepeli Munkástanács parancsára a gyár munkásőrsége elfoglalta a francia gyarmati katonák által őrzött csepeli szikratávíró-állomást. A Katonatanács által kiküldött csapatok összeszedték a fővárosban található autókat, körülvették a Gyűjtőfogházat. A Katonatanács utasította az illetékes ügyészt a kommunista foglyok azonnali szabadon bocsátására. Az előbb említett határozott intézkedések, a szocialista forradalom békés győzelmének széles tömegbázisa egy csapásra véget vetettek annak a több hónapos bizonytalanságnak, amely a városvezetés kérdésében eluralkodott. A Városháza hivatalnoktanácsával szembeni belső elégedetlenség tükre volt, hogy miként 1918. november 1-én, most március 22-én is a tisztviselők a Városi Alkalmazottak Országos Szövetsége vezetőihez csatlakozva követelték a régi vezetés leváltását. A lényeges különbség az volt, hogy most már név szerint Bódy ellen fordultak, s ragaszkodtak eltávolításához. A fővárosi tisztviselők valóságos lázadását, amely szinte a tettlegességig fajult, csak a Fővárosi Népbiztosság tagjainak közbelépése akadályozta meg. A Forradalmi Kormányzótanács rendelkezése alapján Dienes László, Preusz Mór és Vincze Sándor vették át a város vezetését. (Dienes Lászlót mint a Fővárosi Könyvtár igazgatóját, s Preusz Mórt, a korábbi Néptanács tagját a VAOSZ tagsága ismerte, s ez is hozzájárult a kedélyek lecsillapodásához.) Bódy Tivadar polgármester és vezető hivatalnoktársai a tüntetés ellenére helyükön maradtak, s szobáikban várták be a népbiztosokat. A népbiztosok — a Kormányzótanács intencióinak megfelelően — közölték Bódyval, hogy a közben benyújtott lemondásuk ellenére helyükön maradhatnak, és felkérték őket, hogy lássák el feladataikat.

6 A népbiztosok a hivatalnoktanáccsal közölték, hogy a néptanács, a hozzá tartozó bizottságok és az autonómia megszűnik. Ezután ismertették felhívásukat, amely később a lapokban és plakátokon is megjelentek. „A főváros valamennyi hivatalának, intézetének, üzemének és iskolájának vezetőihez és összes alkalmazottaihoz ! A Forradalmi Kormányzótanács akaratából átvettük a főváros vezetését. E tisztünkben egyetlen törvényt ismerünk csak, és ez: a főváros dolgozó népének érdeke, a proletárság hatalmának és felszabadulásának biztosítása ! Semmi más törvény, szabály vagy szervezett jog bennünket nem kötelez. Felszólítjuk a főváros összes alkalmazottait, hogy munkájukat fokozott kötelességteljesítéssel végezzék, mert most valóban proletártestvéreiknek dolgoznak. Mindenki köteles utasításainkat ellentmondás nélkül végrehajtani. További intézkedésig mindenki marad a helyén és végzi a dolgát. Aki az üzemekben most rendbontó, zavart vagy fennakadást okoz, az a proletárság érdekeit és hatalmát veszélyezteti, áruló, akit rögtönítélő bíróság elé állítunk ! Ezt a felhívásunkat minden hivatal, intézet, üzem és iskola vezetője tartozik az összes alkalmazottakkal a bizalmiak bevonásával közölni és azután megfelelő helyen kifüggeszteni. Budapest, 1919. évi március 22. Dienes László, Preusz Mór, Vincze Sándor."