Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

lésben a munkaerők növekvő szükségletét csak további kiegészítő rendelkezések t'itján biztosíthatták. A nem hadiüzemek munkásait — elsősorban a kisebb könnyű- és élelmiszeripari vállalatok és a több százezernyi kézműipari, valamint mezőgazdasági munkavállalókat — nem kötötték le munkahelyeiken, sőt bérpolitikai és ellátásbeli intézkedések és megkülönböztetések útján a hadiiparba igyekeztek átterelni. Kétségtelen, hogy a több mint 35 ezer budapesti és csaknem 13 ezer Pest környéki új ipari munkás részben a kézműiparból, részben a mezőgazdaságból s nem utolsósorban a termelésüket anyag- és energiahiány miatt csökkenteni kényszerült könnyűipari ágazatokból került a háborús években fellendülő iparágakba, különösen például a gépiparba, amely munkáslétszámát 29 ezerről csaknem 62 ezerre növelte. 1940 nyarán, az olasz hadbalépést és a német fasizmus nyugat-európai villámháborús sikereit követően az ipari konjunktúra vidéken és Pest-környéken ugyan kis mértékben visszaesett, a főváros ipara azonban nemcsak tartani tudta az 1939-ben elért színvonalat, hanem némileg még emelkedett is a termelés. 1941 első hónapjaiban az előző években jelentkező tendencia az országos termelés lassúbb növekedése, mint a főváros iparáé — tovább erősödött, s a változatlan árakon számított ipari termelés országosan körülbelül 3 százalékkal visszaesett, míg a fővárosi gyáripar körülbelül ugyanannyival növelte termelését. Magyarország bekapcsolódása a világháborúba azután újabb lendületet adott a lelassuló ipari fejlődésnek. A tömegével beérkező katonai megrendelések mellett, a kiesett exportlehetőségek többszö- 4 gyáripar rösét kitevő német katonai szállítási igények merültek fel. A hábori első szakaszában alig adód- helyzete az tak ipari exportlehetőségek s még kevésbé konkrét szállítások Németországba. A magyar ipar 1942 1943belső fogyasztópiacait is csak nagy nehézségekkel védte meg a német ipari árucikkek dömping- as években jétől. A félhivatalos német állásfoglalások és sugalmazott közlemények pedig nem is csináltak titkot abból a német felfogásból, hogy a magyar ipar „üvegházi" jellegű, állami kedvezmények és vámvédelem nélkül nem életképes. A Szovjetunió elleni villámháborús tervek kudarcát követően 1941/1942 fordulóján egymást követték Budapesten a magas rangú hitlerista személyiségek, akik több katonát, élelmiszer- és nyersanyag-kiszállítást kívántak, s a magyar ipar nagyol)!) mértékű bekapcsolását a német hadiszükségletek előállításába. 1942-től az új beruházások, mint például a repülőgépipar, elsődlegesen a német megrendelések realizálására történtek. A nagyobb fővárosi és Pest környéki üzemekben szinte kivétel nélkül a német hadsereg szükségleteire történő fegyvergyártás figyelhető meg. A vas- és fémipar legnagyobb vállalata, a csepeli Weiss Manfréd Művek elsősorban gyalogsági és tüzérségi lőszert, ágyúlövedéket, bombákat, a Magyar Fémlemezművek, a Magyar Lőszerművek és a Magyar 251. A GAMMA Finommechanikai- és Optikai Művek Rt. Fehérvári úti gyárának bővítése 1941 —42-ben