Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)
BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945
Réz hengerművek ugyancsak különféle lövedékeket állítottak elő a magyar hadsereg igényeit meghaladó mennyiségekben. A kőbányai Hubert—Sigmund Fémöntöde harckocsi-páncéllemezeket szállított. A gépipari vállalatok közül jelentős német megrendeléseken dolgozott a Fegyvergyár és a Danuvia. Teljesen kitöltötték a német megrendelések a Göring konszern kereteiben működő Óbudai Hajógyár termelőképességét. Az újonnan kifejlesztett repülőgépipar német típusú vadászgépeket és bombázókat állított elő új gyáraiban, illetve beruházásokkal megnagyobbított és korszerűsített gyárrészlegekben. A repülőgépipar a Weiss Manfréd Repülőgépgyár, a MÁVAG és a győri Vagongyár keretein kívül az 1941-ben alapított Dunai Repülőgépgyár és a Magyar Repülőgépszerelvénygyár, valamint az 1943-ban létesített Pestlőrinci Ipartelepek és Repülőgépgyár Rt. telepein fejlődött ki. A repülőgépgyártási ágazat fellendülése kapcsolatban állt a Danuvia repülőgépfegyverzet, az Elzett repülőgéplőszer-felszerelések, a Marx és Mérei, a MOM és a Gamma repülőgépműszer, a Standard repülőgép-rádió adó- és vevőberendezések, a Ruggyantagyár repülőgépkerék-gyártásának beindításával. A nagy-budapesti gépipar a fő érdekeltje a katonai megrendeléseknek. Elsősorban a szállító és páncélos járművek gyártásában jutottak nagy szerephez a budapesti gépipar legnagyobb gyárai. A terepjáró- és teherautóprogramokban a MÁVAG, a WM, a GANZ és a Láng, a tüzérségi vontatók területén a Hofherr, a páncélautók, könnyű és közepes harckocsik és a rohamlövegek vonatkozásában a WM, a MÁVAG és a GANZ kapták a legnagyobb megrendeléseket. A nehézpuska, géppuska, géppisztoly, aknavető és páncéltörő ágyúk gyártásából elsősorban a fővárosi vállalatok vették ki részüket. A gyártási ágazatok a Danuvia, a Fegyvergyár, a Vadásztölténygyár és az EMAG érdekkörébe tartoztak. A folyami flotilla hadihajó-szükségletének kielégítésén a GANZ Hajógyár munkálkodott, Elsősorban katonai célú termelés folyt a naggyá nőtt GAMMA konszern keretében, a MOM-ban, a Magyar Acélárugyárban, a Magyar Fémlemez Műveknél, a Standardnál és a Telefongyárban. A honvédség vegyi harcászati eszközeinek előállítását a Hungária-, a Klotild-Acetic Vegyiművek és a Mercur Műszaki Rt, végezte. A hadigyártás mellett a gépipar szabad kapacitását a közlekedési eszközök, mozdonyok, vasúti kocsik, tehervagonok, városi villamosok, helyiérdekű szerelvények gyártása kötötte le. A közlekedés, a szállítás igényeinek kielégítése a hadviselés és a haditermelés érdekeit szolgálta, A közlekedési igényekre történő gyártás mellett a gépipar néhány vezető vállalata, mint a Ganz Villamossági Gyár, az Egyesült Izzó, a Telefongyár az ipari felfutáshoz elengedhetetlen energiatermelő, hírközlő és biztosítóberendezések előállításával foglalkozott. Hasonló szerephez jutott az ipari berendezések, munka- és szerszámgépek előállításával foglalkozó gyárak egész sora, mint a Láng, a Rock, a Magyar Acélárugyár, továbbá a nagy gépgyárak korábban alig foglalkoztatott szakrészlegei. A mezőgazdasági gépgyártás, amely az 1938 1941-es években fellendült, a hadianyaggyártás uralkodéivá válásával összefüggésben szinte teljesen leállt. A könnyűipari ágazatok, melyek fejlődése 1941 végéig töretlennek bizonyult, 1942-től csökkenő mértékben termeltek. A mérsékeltebb eredmények jó részét ezekben az ágazatokban is a haditermelés sajátította ki, az élelmiszeripar termelése nagy részben exportra ment, jóformán alig jutottak egyes tételek a közellátásra. Az egyéb ágazatok csekélyebb mértékben ugyan, mint a vas-, fém- és gépipar, valamint a vegyészeti ágazat - szintén növelték termelésüket. Az egyoldalú iparfejlődés, amely különösen 1941-től nyilvánult meg, erősen kihatott az 1930-as években kialakult iparszerkezetre. A hadiipari termelőerők növelésére irányuló gazdaságpolitika jórészt a más iparágaktól való elvonás eszközeivel operálhatott. A fokozódó munkaerő-, energiaés nyersanyaghiány részben annak a kormányzati politikának következtében állt elő, amely a munkafeltételek és intézkedések tudatos alakításával elszívta a munkaerőt az úgynevezett polgári ipari ágazatokból, másrészt egyre inkább csökkentette a felhasználható pénzforrásokat a fogyasztási iparágak nyersanyagbeszerzésére. A főváros gyáriparán belül a nehézipar részesedése 1938-hoz képest 1943-ban 41 százalékról 49 százalékra, ezen belül a gépipar részesedése 14 százalékról 24 százalékra emelkedett. A könnyűipar 29,5 százalékról 25 százalékra, az élelmiszeripar 29,7 százalékról 26 százalékra esett vissza. A változatlan árakon elért termelési eredmények összehasonlításából az tűnik ki, hogy a villamosenergia-termelést, valamint a csont- és műanyagipari ágazatot kivéve a főváros ipara jelentősen fejlődött. A gyáripar ^ z országos és a fővárosi ipari termelés alakulása — folyó áron és az összehasonlítható 1929. a második évi árszínvonalon — egyaránt a háborús konjunktúra közepette végbement termelésnövekevilágháború dést tükrözi. A folyó áron vizsgált ipari termelés 1938-hoz képest — a trianoni országterület eve.%hen a{ J a t, a ¡t véve figyelembe — csaknem háromszorosára nőtt. A budapesti gyáripari termelés is hasonlóképpen fejlődött. Az inflációs árfelhajtó tényezők kikapcsolásával történő vizsgálat azonban csupán 35 — 41 százalékos terme lésfel futást mutat országos és budapesti ipari vonatkozásban. Az indexsorok tanúsága szerint — a változatlan áron történő összehasonlítás alapján — a fővárosi gyáripar termelésének fokozódása nagyobb ütemet ért el, mint az országos gyáriparé. A főváros gyáripara gyorsabban és nagyobb mértékben reagált a rövid lejáratú kon-
