Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

250. A GAMMA Öntöde- és Fémárugyár Kft. albertfalvai öntödéje 1942-ben években — az országnak a háborúba lépését követően már nem közölték a katonai fejlesztésre szánt összegek keretét. A közvetett katonai célzatú beruházásokra a költségvetésen kívül — körülbelül 300 millió pengőt fektettek be. A beruházásból folyósításra került 3 milliárd pengős összeg az 1938 1941 közötti időszak kb. 15 milliárdos országos ipari termelés 20 százalékát tette ki. A rendelések legalább négyötödét a fővárosban és környékén működő vállalatok kapták, A négy év kb. 7 milliárdos fővárosi ipari termeléséhez hozzáadva a peremkörzeti vállalatok körülbelül 40%-os nagyságrendű termelését, a körülbelül 9,8 milliárdos termelésnek mintegy 25%-át tették ki a katonai megrendelésekből eredő gyártások. A továbbgyűrűző hatásokat is tekintve a főváros ipari termelésében legalább 40 —45%-os részesedéshez jutottak a közvetlen és közvetett katonai jellegű megrendelések. A katonai célzatú termelésbővítés mellett egy sor további tényező is elősegítette az ipari konjunktúrát az 1938 1941 közötti években. A foglalkoztatottak számának növekedésével nőtt a fogyasztási iparágak termékei iránti kereslet, amihez hozzájárult az 1938-as és 1939-es évek jó mezőgazdasági termése következtében a parasztság megnövekedett vásárlási lehetősége. Növelte az elhelyezhető termékek mennyiségét a háborús helyzettel, majd a háború kitörésével összefüggő készletgyűjtés, tartalékolás s az átmenetileg visszacsatolt területek révén kibővült belső piac. Az ipari termelés fejlesztése irányában hatottak mindazon az 1930-as években gazdasági okok miatt elmulasztott beruházások, melyek tovább már nem voltak halaszthatók. Az erőművek, a közlekedés, a bányák, a mezőgazdaság beruházási igényei az elhasználódás, a megnövekedett kereslet, a kedvező értékesítési lehetőségek nyomán 1938 végétől váltak realizálhatókká és növelték az addig súlyos kapaeitáskihasználatlansággal küszködő fővárosi nehézipari üzemek rendelésállományát. Az ipari termelés fellendítésében a hadi megrendelések mellett a polgári igények jelentkezése játszotta a döntő szerepet. A fellendülő ipari termelés nyersanyagigényének kielégítésére a hazai lehetőségek fokozottabb kihasználásán túl növelték az importot, e célra a Nemzeti Bank titkos valuta- és aranykészletét is igénybe vették. A felhalmozott nyersanyagkészletek, a hazai nyersanyaglelőhelyek fokozottabb kihasználása és a pótanyagok felhasználása révén a háború első éveiben az iparnak nem voltak komoly nyersanyaggondjai. Az állam titkos pénzforrásokat, beruházási eszközöket bocsátott a készletezés és a hazai kitermelés céljaira. Az 1939. szeptember 1-vel életbe léptetett kötött anyaggazdálkodás, az állami úton történő anyagellátás is döntő szerephez jutott az ipari termelés felfuttatásában. Hasonlóan fontos szerepet játszott az állami szabályozás a munkaerőellátás tekintetében is. A háború kitörését követően a legfontosabb üzemeket katonai irányítás alá helyezték, hadiüzemmé nyilvánították. Egyidejűleg felfüggesztették a munkaidő korlátozására, a túlórázásra és a fizetéses szabadságokra vonatkozó rendelkezéseket oly módon, hogy a vállalat köteles volt a megfelelő pcHlékokkal együtt kifizetni a túlórákat a napi 8 órai munkaitiőn túl végzett munkáért, a munkások viszont kötelesek voltak túlórákat, pótműszakokat teljesíteni a megfelelő 25 százalékos, illetve 50 százalékos bérpótlékért. Lehetővé vált a két- és háromműszakos termelésre való áttérés, s a munkásnak kötelezően vállalnia kellett tij beosztását. Végül a vállalatok bérben is megválthatták a kötelező fizetéses szabadságot. A pihenőidő korlátozásán és a fizetéses szabadság éppen hogy bevezetett kedvezményének megvonásán túl, sokkal súlyosabban érintette a munkásságot a hadiüzemi munkakötelezettség, a katonai fegyelmi fenyítőhatalom és katonai büntetőbíráskodás hatálya alá helyezés. A honvédelmi munkakötelezettség a helyhez kötöttséget, a katonai fenyítőhatalom a feljebbvalókkal a legkisebb ügyekbeni szembehelyezkedéséért is a sötétzárkát, a súlyosabb esetekben a katonai törvényszékek ítélkezését jelentette. A mindenirányú megkötöttség és súlyos szankciók kizárták a sztrájk lehetőségét. A hadiüzemek munkásállománya az említett intézkedések révén biztosítottnak volt tekinthető, azonban a haditerme-