Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

visszahatást váltott volna ki a magyar gazdasági élet kétharmadát, a haditermelés négyötödét, az ország igazgatási központját és lakosságának egyötödét kitevő fővárosban és peremövezetében. Ezt a változott szerepkört és megnövekedett jelentőségét a főváros vezetői felismerték és a háborús években szinte az összes rendelkezésükre álló erőforrást — elhanyagolva más, ugyancsak fontos területeket — a főváros életének lehetőleg zavartalan menetét és kereteit biztosító közüzemekre fordították. A közüzemi hálózaton belül a súlypont az elektromos-, víz- és gáztermelésre, az élelmiszertermelő és -elosztó funkciókat végző üzemekre, a közlekedést bonyolító vállalatokra helyeződött. A többi közüzem is fontos feladatokat látott el, továbbra sem jelentett elhanyagolható tényezőt a pénzszerzés, a költségvetés támogatása. De mindenekfelett állt a hadiüzemek zavartalan energiaellátása, a víz- és gázszolgáltatás fenntartása, a közlekedésben részt vevő tömegek szállítása. Nem kevésbé fontos szerepet láttak el a vágóhidak, a községi élelmiszer-termelő és -elosztó vállalatok — az élelmiszerek felvásárlásában és készletezésében. A közszolgáltatási üzemek fejlesztésére irányuló városi gazdaságpolitika az ellenforradalmi rendszer fennállásának negyedszázada alatt két időszakban mutatott fel nagyobb eredményeket. Komolyabb fejlesztés történt az 1920-as évek második felében, majd rekonstrukcióikkal egybekapcsolt bővítés az 1930-as évek derekától a második világháború kezdetéig. Az 1939 — 1944 közötti időszakban mindössze két nagyobb közüzemi beruházásra elegendő a főváros pénze, az energiaszolgáltatáts bővítését szolgáló új erőmű építésére és a villamosközlekedés járműparkjának fejlesztésére. Az energiaigények gyors növekedését az 1940-es évek elején a Bánhidai Erőmű termelésének fokozásával és kapacitásának bővítésével még kielégíthették, de előre látható volt, hogy az új erőműre szükség van. A főváros közgyűlése már 1939-ben határozatot hozott új, a Mátra hegység tövében levő lignittelepre épülő erőmű és távvezeték létesítésére. Az erőműnek már 1943-ban üzemelnie kellett volna, de a háborús anyaghiány gátolta az építkezést. A másik nagyobb fejlesztés a közlekedési vállalatok járműparkjának bővítése és felújítása. 1943 végéig a villamosvasút részére 114 motor- és 60 pótkocsit, az autóbuszüzem részére 92 autóbuszt, a BHEV részére 6 motorkocsit, 4 ikervonatot és 28 pertkocsit szereztek be. Az autóbuszok közül 41 — gumiabroncs hiánya miatt — sínautóbusznak átalakítva üzemelt. Az egyéb üzemek területén a meglevő és elégségesnek bizonyuló kapacitások fenntartására, felújítására, javítására folytak kisebb munkák. Az elektromos szolgáltatás terén az 1930-as évek végével kezdődően minden erőfeszítés az új Elektromos centrálé tető alá hozására irányult. A fővárosban folyó fejlesztés és építés részben az áramterme- szolgáltatás lés fokozását és biztonságát, részben az elosztóhálózat és a berendezések bővítését szolgálta. A kelenföldi erőműben, ahol a főváros saját maga állította elő az áramot, állandó bővítések, felújítások voltak. Itt 150 ezer kW kapacitás állt rendelkezésre. A Révész utcai, a Csáky utcai és Váci uti régi erőművek, melyeknek Összkapacitása 39 ezer kW-ot tett ki, gazdaságtalan voltuk miatt csak csúcsidőszakban üzemeltek s tártaikul szolgáltak. A főváros energiaellátásának mintegy 20 — 30 százalékát, esetenként többet is a Magyar Dunántúli Villamossági Rt. Bánhidai Erőműve révén biztosította. A Tatabányától Budapestig terjedő 110 kW-os távvezetéken keresztül eljuttatott áram a Kárpát utcai alállomáson át került a fővárosi hákSzatba. Az elosztó hálózat bővítése érdekében a Soroksári úton, Óbudán, a Népligetben és a Simor utcában építettek vagy bővítettek új 30 kW-os alállomásokat. A háborús biztonság növelésére a déli összekötő vasúti hídon átvezető kábeleket kicserélték és új, Duna alatti kábelalagutat is létesítettek. Minderre azért volt szükség, mert a főváros a Duna jobb partjáról — Kelenföldről és Bánhidáról — kapott áramot s a pesti oldal ellátása csak a Dunán való átvezetéssel volt lehetséges. Az áramtermelés és -elosztás 1938-1943 Megnevezés 1938 1939 1940 1941 1942 1943 1938 1943 Termelt ós vásárolt energia (millió kWó) 360 399 449 473 507 545 151 Kábelhálózat (km) 2 272 2 405 2 477 2 533 2 562 — 113 Házi csatlakozás (ezer) 31 32 33 34 35 30 116 Fogyasztók (ezer) 273 278 297 309 321 336 123 Ipari felhasználás 204 200 237 260 280 — 137 (millió kWó) Közvilágítási lámpák (ezer) 31 32 33 — — — 106 összes bevétel (millió P) 51,5 53,6 58,7 — 80,6 105,9 206 Fővárosi részesedés (millió P) 11,8 8,9 6,9 4,5 — 38 Befektetett tőke (millió P) 124 121 124 130 145 — 117