Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)
BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945
A fővárosi kölcsönök egyenlege* 10:18-1943 Megnevezés 1938 1939 194(1 1941 1942 1943 Bevételek 6,8 13,7 39,8 18,7 22,1 55,6 Törlesztések 12,0 11,0 22,6 18,8 25,6 58,6 Egyenleg -5,2 + 2,7 + 17,2 -0,1 -3,5 -3,0 * Az adatok millió pengőben. A kölcsönfelvételek hat év alatt 156,7, a törlesztések 148,5 millió pengőt tettek ki. A tiszta Kölcsönfelvéhozadék összege 8,2 millió pengő. Figyelembe véve, hogy a zárszámadások szerinti bevételi telek többletek végösszege még a kölcsönök tiszta hozamát sem érte el, világosan kitűnik, hogy a főváros a háborús években nem rendelkezett tőkével a korábbi évek beruházásainak folytatásához. A kölcsöntartozások összege ennek ellenére ezekben az években tovább emelkedett. A tartozásnövekedés 47,4 milliós összegét egybevetve a 156,7 milliós új kölcsönfelvételből ós a 148,5 milliós törlesztésből adódó 8,2 milliós tiszta hozadék összegével, kitűnik, hogy a hosszú lejáratú kölcsönök rendszeres igénybevétele bizonyos idő eltelte után legfeljebb az előzőleg felvett kölcsöneik kamat- és tőketörlesztésére elegendő összeget biztosít. Budapest háborús kölcsönfelvételei végeredményben hasonló pénzügyi helyzet kialakulásához vezettek, mint az 1920-as évek második felében felvett állami kölcsönök: az egyre csökkenő új kölcsönfelvételi lehetőségek következtében legfeljebb annyi új tőke áramlott be, mint amennyi az adósságszolgálat lebonyolításához volt elegendő. Az alacsonyabb kibocsátási árfolyamok és a magasabb szinten megállapított kamatok — melyek mind a kölcsön elhelyezhetőségét voltak hivatottak biztosítani — végeredményben az adósság emelkedését eredményezték. Az 1940 42-es évek tényleges pénzügyi műveleteinek az egyes ágazatok közötti megoszlását vizsgálva az tűnik ki, hogy a községi háztartás, a szorosan vett igazgatási kiadások, a nyugdíjak és az oktatásügy részesedése csökkenő tendenciájú. A költségvetési előirányzatok szerint az 1938. évi 43,6 százalékról 1940-ben 43,2, 1941-ben 35,6 és 1942-ben 36,5 százalékra csökkent a községi háztartás tényleges súlya a pénzügyi műveletekben. A zárszámadás egyes tételeinek összevetéséből a személyi és oktatásügyi kiadások relatív értelemben vett zsugorodásának ténye bontakozik ki. Ezzel szemben az üzemek részesedése a három év alatt 33,7 százalékról 36,1 százalékra nőtt. A következő két év adatai szerint 1943-ban az üzemi terület részesedése már 45,2 százalékos, 1944-ben pedig az előirányzott üzemi kiadások a költségvetés 60,6 százalékát tették ki. Az üzemi kiadások növekedésének mértéke az inflációs jellegű árnövekedések egyre gyorsuló tempóját is felülmúlta. 1941-ben az üzemek által felhasználható tőkék növekedési indexe 6,3 ponttal, 1942-ben 6,9 ponttal, 1943-ban 2,6 ponttal, 1944-ben 82,1 ponttal haladta meg a drágulási index növekedését. Az üzemek kiadási keretei évi 6 — 7 százalékkal növekedtek, s 1944-ben már 82 százalékkal magasabb összeg állt rendelkezésre, mint 1941-ben. Az ugrást a Mátravidéki Erőmű beruházásai tették szükségessé. Az üzemek, az alapvető városi közszükségleteket ellátó és energiatermelést folytató fővárosi vállalkozások háborús pénzügyi lehetőségeire vonatkozóan nem áll a költségvetési előirányzatok volumenének stagnálására adott értékelés. Ellenkezőleg, a lényegében azonos színvonalon maradó fővárosi háborús pénzügyi műveletek közepette az üzemek részesedése jelentősen meghaladta a korábbi részarányokat, sőt az üzemek tőkeellátása felülmúlta a drágulás mértékét is. A városvezetés ez irányú tudatos gazdaságpolitikája megfelelt a háborús célzatú termelés elősegítésének. Az üzemekéhez hasonló helyzet alakult ki a fővárosi érdekeltségű részvénytársaságok, a A fővárosi BSZKRT, a Községi Takarékpénztár, az Állatvásár Pénzforgalmi Bt., a Parkváros Rt., a részvénytárNagytétényben üzemelő Magyar Sertéshizlaló és Húsipari Rt. és a Budapesti Kisipari Hitelinté- m ^ go ^ f zet Rt. tekintetében. A részvénytársaságok százalékban kifejezett pozíciónyerése a zárszáma- "^f^ ey dások szerint 19,3 százalékról 21,1 százalékra nőtt. A lényegében ugyancsak termelői tevékenységet folytató vagy azzal szoros kapcsolatban álló működést kifejtő fővárosi részvénytársaságok és üzemek együttes részesedését tekintve 1940 és 1942 között 4,2 százalékos térnyerés figyelhető meg. 1943- és 1944-ben — mint az előzőkben kitűnt — az üzemi terület részesedését 60 százalékosnál magasabb szinten irányozták elő. Ideszámítva a körülbelül 20 százalékos részvénytársasági részesedési arányt: a közvetlen gazdasági tevékenységet folytató fővárosi vállalatok, intézmények stb. részaránya a főváros pénzügyi műveleteiben legalább 80 százalékos a háborúkezdeti 50 százalékos arányhoz képest. A főváros vezetősége által kialakított háborús gazdaságpolitikának egyenes következménye e jelenség. A háborús inflációnak megfelelően 1938 — 1943 között megnőtt a főváros pénzügyi műveleteihez szükséges készpénz mennyisége is, 542,3 millió pengőről 1401,5 millió pengőre.
