Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)

BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945

Az lek adóbevétealakulása A háborús évek adóbevételeinek alakulását vizsgálva az állami adóteher növekedése mellett a fővárosi adóbevételek csökkenő volumene a szembeötlő. A fővárost illető adóbevételek abszolút számokban némileg emelkedtek ugyan, de az államot illető adók 180 millióról egymilliárd pengőre ugrottak fel. Az egy főre eső adóteher a kivetett egyenes adók alapján az 1938. évi 189 pengőről 1943-ra 543 pengőre növekedett. A tényleges adóbevételek szerint a háborús időszakban a budapesti lakosok fejhányada 260 pengőről 1875 pengőre nőtt valamennyi adónemből befolyó összegeket alapul véve. A községi háztartás kiadási előirányzatainak nagyobb tételeit vizsgálva 1938-ban az igazgatás 17, az út-, csatornaépítés és városrendezés 7,5, apénzügyi 17,0, a közoktatás 19,0, a közélelmezés és szociálpolitika 11,7, a közegészség 13,6, a városgazdaság 3,0, a légoltalmi és katonai kiadások 5,0 százalékkal szerepeltek. Az 1944-es előirányzat szerint az igazgatás 16,0, az út-, csatornaépítés és városrendezés 10,0, a pénzügyi 19,0, a közoktatás 17,0, a közélelmezés és szociálpolitika 10,0, a közegészség 15,0, a város- és üzemgazdaság 7,0, a légoltalmi és katonai kiadások 5,0 százalékkal részesedtek az előirányzatból. Az előirányzat egyes tételeinek változása a közoktatási, közélelmezési és szociálpolitikai kiadások térvesztése, továbbá az építések, az egészségügy és a városgazdaság kiadási előirányzatainak térnyerése a háborús állapotoknak megfelelően következett be. A költségvetés községi háztartási tételei azonban nem tükrözték a főváros háztartásának egészét, mivel a fővárosi gazdálkodásnak 1938-ban csak 40, míg 1944-ben már csak alig több mint 30 százalékát ölelték fel a közgyűlés által tárgyalt költségvetések. A költségvetések elemzésének eredményeitől jóval eltérő képet ad a főváros zárszámadásainak vizsgálata. A főváros költségvetései és zárszámadása az 1940-1942 években A költségvetési és zárszámadási adatok összehasonlítássá Megnevezés 1940 1941 1942 Megnevezés Előír. j Zárszám. Előír. Zárszám. Előír. Zárszám. Községi háztartás Intézmények Üzemek Részvénytársaságok Alapok 178,7 12,0 135,1 79,4 4,6 216,0 í 157,5 90,2 4,2 202,5 15,6 148,3 96,2 7,0 237,t> 1 202,8 107,1 5,3 231,0 19,3 189,2 132,6 9,9 283,7 í 245,8 143,1 6,6 Összesen 409,8 467,9 409,0 553,8 582,0 679,1 (Adatok millió pengőben) 1 Az intézmények zárószámadási eredményei a községi háztartás adataiban szerepelnek. A költségvetések és zárszámadások adatainak egybevetésénél a legszembeötlőbb a közreadott előirányzatok és a tényleges pénzügyi műveletek közötti különbség viszonylag nagy és tendenciájában egyre növekvő összege: 1940-ben kereken 58 millió pengő, 1941-ben 83 millió pengő és 1942-ben 97 millió pengő. E néhány adatból is megállapítható, hogy a közreadott költségvetés csak 80 — 90 százalékát tartalmazta a főváros tényleges pénzügyi műveleteinek. Kétségtelen, hogy a háborús jelenségek előtérbe nyomulásával és uralkodóvá válásával összefüggésben a pénzügyi műveletek tervezése egyre fokozódó mértékben lett irreálissá. A zárszámadási összegeket alapul véve: a fővárosi pénzforrások volumenének stagnálása hasonlóképpen nyilvánult meg, mint a költségvetések esetében. A növekvő végösszegek: 1940-et 100-nak véve 1941-ben 18,3, 1942-ben 45,1 százalékkal magasabbak. A drágulás mértéke — 1940-hez viszonyítva — 1941-ben 22,4, 1942-ben 49,2 százalék. Nem vitás tehát, hogy mind a költségvetések, mind a zárszámadások jelentősen növekedtek a költségvetés három év alatt 42 százalékkal, a zárszámadás ugyanazon idő alatt 45 százalékkal —, a tényleges értéket vagy vásárlóerőt tekintve azonban elmaradtak a drágulás növekedése mögött. A zárszámadások vizsgálata is — a költségvetésnél nagyobb végösszegek ellenére arra a felismerésre vezet, hogy a főváros által felhasználható pénzügyi-anyagi erőforrások a második világháború éveiben lényegében az 1937 — 1939-es évek átlagának megfelelő szinten maradtak. A főváros rendelkezésére álló pénzforrások stagnálásának oka elsősorban az állami pénzügyi politika, amely a háborús célok érdekében minden számításba vehető anyagi erőforrás megszerzésére törekedett. Az állam által a gazdasági élet területéről elvont vagy igénybe vett pénzösszegek csökkentették a főváros által felhasználható tőkéket. Az állam áítal alkalmazott pénzelvonási gyakorlat látható jeleként emelkedett az állami adóteher és a pénzpiacon levő szabad tőkék kötelező vagy kényszerű kölcsönjegyzések útján történő igénybevétele. A főváros bevételi forrásai ennélfogva csak abszolút számokban növekedhettek, mivel újabb városi adófelemelésekre vagy városi kölcsönfelvételre nem vagy csak igen csekély mértékben nyílt lehetőség. A főváros kölcsönpénzeinek forgalma a háborús időszakban igen előnytelenül alakult.