Budapest története V. A forradalmak korától a felszabadulásig (Budapest, 1980)
BUDAPEST AZ ELLENFORRADALMI KORSZAKBAN 1919-1945
ros programmal kapcsolatos építkezések, mint a tabáni gyógyfürdő ós szálló létesítése, s végül az oktatási korhatár felemelésével kapcsolatban az iskolahálózat bővítése. Napirendre kerültek az új városháza és a közüzemi székház építésének tervezetei is, de az áremelkedések és az akuttá vált háborús helyzet következtében az e célokra előirányzott 23 millió pengő máshol vált szükségessé. 1940-től a fővárosnak nagy figyelmet kellett fordítani a közellátás problémáira. A főváros jelentős összegek felhasználásával nagy mennyiségű élelmiszert és tüzelőanyagot tartalékolt, szerényebb mértékben megkezdődtek a légvédelmi jellegű beruházások, a tűzoltóság fejlesztése, és sok pénzbe került a gyakorivá váló árvizek elleni védekezés is. Az élelmiszer-tartalékolás és általában a fővárosnak a közélelmezésben kényszerítően megnövekedett szerepe miatt szükségessé vált az élelmezési intézmények, csarnokok, vágóhidak, feldolgozó és tároló létesítmények felújítása és bővítése. A fővárosi Az ország gazdasági életének a hadviselés szolgálatába állításával párhuzamosan egyre inkább gazdaságpoii- szűkültek az önálló fővárosi gazdaságpolitika szervezeti és anyagi lehetőségei. Szendy polgármestika csökkenő ^ er 1942-ben a fővárosi gazdaságpolitika célját a termelést, az áralakulást és a közellátást iráa y ff e , ei nyitó kormányzati intézkedések teljes erővel való támogatásában és alátámasztásában jelölte meg. A fő cél minden erőnek a termelő munka szolgálatába állítása, ami ez esetben a háborús termelést, a fegyverkezést jelentette. A főváros feladata zavartalanul ellátni azt a munkakört, amely a nemzeti termelésben és a javak elosztásában rá hárul és amelyet magára vállalt. Gondoskodni szükséges arról, hogy a közigazgatás elősegítse a termelést. A városigazgatás feladata a lakosság minden olyan szükségletének biztosítása, amely a termelő munka zavartalan folytatásához szükséges. A termelés folytonosságát és bővítésének lehetőségét az energia-, a víz- és gázszolgáltatás, valamint a városi közlekedés gyors ütemű fejlesztésével kell szolgálnia a főváros igazgatási és közüzemi apparátusának. A lakosságnak ,,a termelő munka folytatásával kapcsolatos igényeit" az élelmiszer- és tüzelőellátás biztosításának elősegítésével, az elosztási rendszer kiépítésével és funkcionálásával, a szociális és egészségügyi fejlesztési programok folytatásával igyekezett kielégíteni a háborús években a városvezetés. A háborús A főváros háborús gazdaságpolitikájának e jellemzői lényegében 1942-től váltak dominánssá. gazdamgpoii- A kiváltó okok között elsősorban az uralkodé) osztályok háborújának minden más szempontot tika jellemzői £ g tényezőt háttérbe szoríté> jellege említhető. A főváros vezetősége, mely az uralkodó osztályok érdekeinek megfelelő fővárosi politikát az 1930-as évek első harmadától lényegében sikeresen valósította meg, az adott viszonyok között is gyorsan felismerte, hogy milyen vonatkozásban mit kell tenni a háborús erőfeszítések szolgálatában. Az 1941 végétől 1944 tavaszáig tartó időszakaszban a főváros gazdaságpolitikája a háborús célkitűzések maradéktalan szolgálatának jegyében alakult. A főváros vezetői nem álltak kapcsolatban a hadianyaggyártással, de az energiaszolgáltatás és vízellátás javítására és bővítésére szolgáló intézkedések nyomán az új hadianyaggyárak sora létesülhetett és működhetett a hitleristák és hazai szekértolóik agresszív háborúja érdekében. A főváros vezetősége nem működött közre a fasiszta országokba irányuló élelmiszer- és nyersanyagkiszállításokban, de azáltal, hogy a jegyrendszer és kötött gazdálkodás funkcionálása érdekében dolgoztak, s hozzájárultak a fővárosi lakosság fogyasztásának csökkentéséhez, elősegítették a háborút szolgáló élelmiszer-nyersanyagkészletek képzését és elszállítását. A főváros gazdaságpolitikája e periódusban tehát a háborús célok érdekében tett maximális erőfeszítések jegyében alakult, A fővárosi A háborús években a beruházások jellege eltorzult. Az adóbevételi források relatív visszaesése, beruházások az állami adókból való részesedés csökkenése, a kölcsönfelvételi lehetőségek szűkülése, majd teljes megszűnése — kapcsolatosan az áremelkedésekkel és anyaghiánnyal — oda vezetett, hogy 1943-ra jóformán teljesen leálltak a nem közvetlen háborús érdekű beruházási programokkal. A városvezetés a kötött gazdálkodás rendszerében a közellátás terén is deferálásra kényszerült önálló program jávai. Bárczyék az első világháború éveiben jelentős szerepet vittek a lakosság ellátása terén azáltal, hogy állami áruközpontok közbejöttével jelentős tételekben vásároltak és készleteztek közszükségleti és élelmicikkeket. A második világháború időszakában nem nyílt lehetőség e feladatkör ellátására, mivel az életszínvonal leszállítása, a fogyasztás korlátozása és az anyaggazdálkodás más szervezés és rendszer keretében került megvalósítására. Az 1940-es években a hatósági áruközpontok helyett állami felügyelet és részvétel alapján működő monopóliumok alakultak. A készletezés, tartalékolás sem volt lehetséges. A fővárosnak egyedül az elosztás terén jutott szerep, értve ezen a jegyek kiosztását és a rendelkezésre bocsátott állami készletek felosztásának szabályozását, A főváros e területen is igyekezett a kormány érdekében a lehető legjobban eljárni: figyelemmel kísérte az élelmiszer- és közfogyasztási cikkek termelését, az állam által életrehívott felvásárló és elosztó monopóliumok működését, s adott esetben igyekezett a főváros sajátos érdekeinek hangot adni. Egyszóval: a főváros vezetősége minden anyagi és erkölcsi erejével az állami közellátási politikát támogatta.
